nem a modern társadalmak működése, gondolkodása és életformája a probléma forrá¬
sa. Ebben a kritikus globális helyzetben indokolt egy teljes elemzés arról, hogy mi
okozza a jelenlegi krízist.
Hogyan jutottunk el eddig?
A múlt évezred utolsó évtizedeiben kialakult és aztán fokozatosan elmélyült egy
komplex globális válság, amelyben a társadalmi, gazdasági és környezeti problémák
rendkívül bonyolult összefüggésrendszerben jelentek meg. A figyelem középpontjába
— a jéghegy csúcsaként — először a környezeti problémák kerültek.
Az ipari forradalom óta a gazdasági növekedés mint általános rendezőelv irányítja a
nyugati társadalmak életét és értékrendjét. A gazdasági növekedés ugyan soha nem
látott biztonságot és jólétet eredményezett, azonban feléli a természeti erőforrásokat,
szennyezi és pusztítja a környezetet, növeli a gazdasági és társadalmi feszültségeket,
konfliktusokat. A Föld véges rendszer, amelyben nem lehet végtelen gazdasági növe¬
kedést megvalósítani. Ezt a tényt Dennis L. Meadows társai a The Limits to Growth
(1972) című világhírű tanulmányban publikálták, amely számítógépes modellezés
eredményeként született meg. Ez volt az első tudományos bizonyíték arra, hogy a világ
téves paradigmában gondolkodik, és a folyamatos gazdasági növekedés álma idővel
rémálommá válik: a jelentés szerint a 2020-as években globális összeomlás következik
be. A Római Klub első jelentéseként is ismert modell ugyan jelentős hatással volt az
akkori tudományos életre, felelős civilekre, azonban idővel háttérbe szorult annak elle¬
nére, hogy többször — 1992-ben és 2004-ben — is megismételték a programot.
Fél évszázad alatt rengeteg kutatás folyt, publikáció jelent meg a globális problémák¬
ról, közben pedig létrejött a megoldás koncepciója, a fenntartható fejlődés, amely
aránylag hamar a világpolitika szintjére emelkedett: 1992-ben az ENSZ, majd az Euró¬
pai Unió és 2004-ben hazánk is stratégiai elvként deklarálta. Számtalan nemzetközi
egyezmény, nyilatkozat, keretszerződés és rengeteg helyi program jött létre szerte a
világban, ennek ellenére folyamatosan távolodunk a valódi fenntarthatóságtól. A világ
népessége fokozatosan növekszik, egyre több ember egyre többet fogyaszt, a szegé¬
nyek egyre szegényebbek, míg a gazdagok még gazdagabbá válnak, és katasztrofális,
egyre táguló szakadék választja el őket. A nyomor vallási-etnikai konfliktusokkal is
terhelt, a járványok, polgárháborúk tömeges menekülésre kényszerítik az embereket. A
túlterhelt természet egyensúlya megbomlott, jelentős méretben csökken a biológiai
diverzitás, és egyértelmű a klímaváltozás ténye. Mindezek együttesen olyan súlyos
válságot jelentenek, amelyre nem volt példa a történelem során.
Az okokat keresve, a problémák és a válság kialakulása arra a tényre vezethető vissza,
hogy helytelenül viszonyulunk a természethez és helytelenül használjuk a természeti és
emberi erőforrásokat.
A természet része vagyunk, benne élünk. Létezésünk és életmódunk minden feltétele a
természettől függ, tehát alárendelt helyzetben vagyunk, ezért önmagunkat alrendszer¬