Oldal 297 [297]
Megannyi emlékezet
Pécs8 kutatótábor, 2020. június 29. — július 3.
Balogh János
, Talán a nyom a talpamon,
a tejutak, a szanaszét,
az ahány város, annyi Pécs,
az elereszthet, de fogom ..."
Bertók László: Talán választott városom (1994)
Pécs. Eleresztett, de fogom. Elszegődtem, de mindig velem van. Gyakran látogatom.
Mert a térnek azon a részén sok minden kötődik hozzám. A terek, a házak, az utcák,
ismerős és ismeretlen arcok. Az illatok, a hangok, a fények, a hangulatok. Nekem szü¬
lővárosom. Az ifjú évek, az új élet, a változások küzdelmes vagy boldog színtere.
Gyakran hallgatom történetét, itt-ott elejtve, egy épület falán vagy a könyvek lapjain.
Pécsiként — mert annak vallom magam — nekem más történetem van a városról. Ahogy
mindenkinek, aki itt él: megannyi emlékezet, mint a tejutak, szanaszét, örvénylenek a
városban. Majd leülnek egy kávé mellé, találkoznak a téren, egy családi ünnepségen,
egy bálban, vagy a templomok padsorai között. És elbeszélik saját történetüket.
oper,
feltáró munkája. Az általa vezetett Pécs8 Program! kutatótábora ezeken keresztül igye¬
kezett megismerni a város múltját, hogy végül egy nagyobb ívű várostörténeti munká¬
ban oldódjon fel.?
Nem vagyok történész. Táncpedagógus vagyok, a baranyai táncfolklórt kutatom. És
bár elsőre úgy tűnik, ez igen messze áll a várostörténettől, azt kell mondanom, a kultu¬
rális antropológia szemszögéből sokkal szorosabb a kapcsolat, mint hinnénk. A század¬
fordulótól a paraszti táncműveltség olyan divattáncokkal bővült, melyeket városi
táncmesterek közvetítettek. Nem csak a társas szokásokra és viszonyokra — mint a
táncillem, a női szerepek —, de a formai, zenei jellemzőkre is hatással lehetett. Fel kell
hát deríteni Pécs táncmestereit, a korabeli táncokat, a falusi társadalom felé közvetített
milió azon jellemzőit, melyek hatással voltak a paraszti kultúra átalakulására, és mind¬
ezek mellett a városi táncélet szokásaira, helyszíneire, divatjára. Ez pedig már a város¬
antropológia tárgya.
297