Oldal 293 [293]
OCR
gyomány valamely kiemelt örökségét megmenteni... Bizonnyal sokféle szépírás van, melyben ezek az örökségi elemek folytonosan virulnak, van tematika is bőven, melyeknél még ott lapul a drámai történésben vagy a szavak restanciáiban a mozdulat és indulat gazdag eszköztára, s akad írói szándék is elegendő, hogy mentális és morális hagyatékkal gazdagítsa az írásbeszéd elmúlt száz esztendejét. De messze nem baj, hogy a fiatal és mondanivalóval bíró, valami-bármit is egységben látni bátor hang úgy jelenik meg itt, mint amelynek távoli horizontján a magyarországi társadalomleírás mivesebb stilusrétege tükröződik. Tükröződik is, de újra is kezdődik, mégpedig nem a folytonosság-hagyományba kapaszkodva, hanem kortárs eszmékre és témákra fókuszáltan, kortárs jelenségeket történeti kontextusba ágyazva, vagy történeti jelenségeket a lehetséges akkori és mai olvasatok lapozgatós könyvébe rejtve. ™ A tanulmányok, elemzések, körképek és áttekintések műfaja valahol a társadalomtörténeti esszé és a politológiai szociográfia határvonalán keresi illeszkedését egy (talán frissen föllelt, talán itt és most először megalkotott) tudástartományhoz. Ha az első világháború individualizmusát (Péterfi Gábor), a korabeli Magyarország összeomlását (Veres Sándor), a tanácshatalom vidéki napjait (Paár Ádám, Ecker Olivér) bemutató 293
