Stranica 292 [292]
OCR
láris eltérés is a gondolati közöst, a morális együttest, a megszólalás méltóságát erősíti — tehát az értékelő olvasat is méltóképpen meghajol e törekvés előtt. De erre persze minden írástér kevés lenne a csaknem száz szöveg publicisztikai lendületének teljesebb átvizsgálására... A szerzők köre is elszánt e vállalás terén: nem mindent, hanem csak bizonyos tárgyköröket érintenek, nem monografikus feltárásban, hanem blogokban kínálják a megértést — jelentsen ez a blogozás bármit, a bármin belül pedig a szuverén közlés merszét, a szakszerűség bátorságát, az ideák követésének kegyelmét, az értékrendek fenntartásának vállalását, az íráshagyomány és a felelős közlés örökségének továbbvitelét vagy gyarapítását is beleértve. A múltidéző szándék, a mediatizálódott kommunikációs tér lüktetése, mely aligha tartja elfogadhatónak egy évszázaddal ezelőtti eszmetörténeti megfontolás lehetőségét, itt nem puszta retrospekcióra vállalkozik, vagy tán nem is szimplán a szociografikus íráshagyomány körmönfont követésére merészkedik. Talán csak a napi politika-olvasatok nyűgjétől távolodó, de ezektől áthatott, vállalásában mintegy évszázadot is átfogó főirány értelmezési tónusainak sokféleségét megjelenítő írások ezek — egészében mégis egy masszív társadalmi kontrollal élő , generáció", új tudós-korosztály reflexiói, többségükben hiszas— harmincas éveikben pályát, politikát, léthelyzetet, válaszokat és kérdéseket kereső kutatók tollán érlelődött komplex reflexiók gyűjteménye. Alapszándékukról az irányadó szerkesztő szavaival ennyit közölnek: , Nem csupán a múltidézés, hanem az újrakezdés szándéka is munkált e kötet szerzőiben. Ugyanis a hajdani népi, majd az örökébe lépő népi-nemzeti mozgalom a rendszerváltást követően kimerült, s nem csupán a jelen magyar valósággal, hanem önnön múltjával való kapcsolatát is elvesztette. Előbb csupán megritkult a hajdani bőséges forrás vize, majd immár visszavonhatatlanul eliszaposodott. A népi mozgalom hajdan fiatal értelmiségiek és parasztifjak duzzadó áramlata volt, ma pedig alig pislákol, s a felnövekvő generációk tagjai semmit sem tudnak róla. Úgy véltük, hogy három alapvető dolgot kell tisztázni. Először is azt, hogy mit gondolunk a népi mozgalom múltjáról, mit a tartunk megőrzendő értéknek, S miről véljük azt, hogy inkább csak a történészek érdeklődésére tarthat számot. Másrészt alapvetőnek tartottuk a nyelvi megújítást: az igényes magyar próza hagyományainak megőrzését, de egyben a korszerű, nívós mondanivaló közlését. Harmadrészt pedig a szociográfiai hagyomány felelevenítését tűztük célul, mely tevékenység napjainkban ismét rendkívül fontossá vált, bár véleményünk Szerint sosem avult el igazán." Ennyi szerző és témakör, cél és aspektus, tónus és respektus persze sokfelé invitál. Igen eltérőek a tollvonások, változatosak az irályok, stiláris egyveleget mutatnak a dolgozatok egyenként, és folyamatukban is. E hátoldali mutatványként itt kiemelt szövegrész egyaránt tükrözi a szociografikus hagyomány nyelvi és szimbolikus útját, de a prózafortélyok mögött a morális pátosz elszántságát is felmutatja. Választott témaköreik és tíz nagyobb fejezetbe illeszthető rövidebb-hosszabb írások színskálája révén a mintegy kínálkozó nézőpontok seregszemléje is egybecsengőnek fest. Ám az talán túlzásos , ajánlás" lenne itt, hogy a csapat egésze hivatott lenne a magyar prózai ha292
