Page 292 [292]
láris eltérés is a gondolati közöst, a morális együttest, a megszólalás méltóságát erősíti
— tehát az értékelő olvasat is méltóképpen meghajol e törekvés előtt.
De erre persze minden írástér kevés lenne a csaknem száz szöveg publicisztikai lendü¬
letének teljesebb átvizsgálására... A szerzők köre is elszánt e vállalás terén: nem min¬
dent, hanem csak bizonyos tárgyköröket érintenek, nem monografikus feltárásban,
hanem blogokban kínálják a megértést — jelentsen ez a blogozás bármit, a bármin belül
pedig a szuverén közlés merszét, a szakszerűség bátorságát, az ideák követésének ke¬
gyelmét, az értékrendek fenntartásának vállalását, az íráshagyomány és a felelős közlés
örökségének továbbvitelét vagy gyarapítását is beleértve. A múltidéző szándék, a me¬
diatizálódott kommunikációs tér lüktetése, mely aligha tartja elfogadhatónak egy év¬
századdal ezelőtti eszmetörténeti megfontolás lehetőségét, itt nem puszta retrospekció¬
ra vállalkozik, vagy tán nem is szimplán a szociografikus íráshagyomány körmönfont
követésére merészkedik. Talán csak a napi politika-olvasatok nyűgjétől távolodó, de
ezektől áthatott, vállalásában mintegy évszázadot is átfogó főirány értelmezési tónusa¬
inak sokféleségét megjelenítő írások ezek — egészében mégis egy masszív társadalmi
kontrollal élő , generáció", új tudós-korosztály reflexiói, többségükben hiszas—
harmincas éveikben pályát, politikát, léthelyzetet, válaszokat és kérdéseket kereső ku¬
tatók tollán érlelődött komplex reflexiók gyűjteménye.
Alapszándékukról az irányadó szerkesztő szavaival ennyit közölnek: , Nem csupán a
múltidézés, hanem az újrakezdés szándéka is munkált e kötet szerzőiben. Ugyanis a
hajdani népi, majd az örökébe lépő népi-nemzeti mozgalom a rendszerváltást követően
kimerült, s nem csupán a jelen magyar valósággal, hanem önnön múltjával való kap¬
csolatát is elvesztette. Előbb csupán megritkult a hajdani bőséges forrás vize, majd
immár visszavonhatatlanul eliszaposodott. A népi mozgalom hajdan fiatal értelmiségi¬
ek és parasztifjak duzzadó áramlata volt, ma pedig alig pislákol, s a felnövekvő gene¬
rációk tagjai semmit sem tudnak róla. Úgy véltük, hogy három alapvető dolgot kell
tisztázni. Először is azt, hogy mit gondolunk a népi mozgalom múltjáról, mit a tartunk
megőrzendő értéknek, S miről véljük azt, hogy inkább csak a történészek érdeklődésére
tarthat számot. Másrészt alapvetőnek tartottuk a nyelvi megújítást: az igényes magyar
próza hagyományainak megőrzését, de egyben a korszerű, nívós mondanivaló közlését.
Harmadrészt pedig a szociográfiai hagyomány felelevenítését tűztük célul, mely tevé¬
kenység napjainkban ismét rendkívül fontossá vált, bár véleményünk Szerint sosem
avult el igazán."
Ennyi szerző és témakör, cél és aspektus, tónus és respektus persze sokfelé invitál.
Igen eltérőek a tollvonások, változatosak az irályok, stiláris egyveleget mutatnak a
dolgozatok egyenként, és folyamatukban is. E hátoldali mutatványként itt kiemelt szö¬
vegrész egyaránt tükrözi a szociografikus hagyomány nyelvi és szimbolikus útját, de a
prózafortélyok mögött a morális pátosz elszántságát is felmutatja. Választott témaköre¬
ik és tíz nagyobb fejezetbe illeszthető rövidebb-hosszabb írások színskálája révén a
mintegy kínálkozó nézőpontok seregszemléje is egybecsengőnek fest. Ám az talán
túlzásos , ajánlás" lenne itt, hogy a csapat egésze hivatott lenne a magyar prózai ha¬
292