Oldal 257 [257]
A 19. század végi magyar agrárius mozgalom sokoldalúan képzett földműveseket akart
nevelni. Nem maradt meg tehát gazdasági lobbycsoportnak, amely az iparvállalkozói
érdekekkel szemben az agrárszféra érdekeit képviseli. A mezőgazdászati, közgazdasági
ismeretterjesztés célját szolgálta a Köztelek című folyóirat, amely 1891-től jelent meg,°
és rendszeresen adott ki ismeretterjesztő füzeteket. Ennek egyik példája Dr. Seyfried
Károly főerdőmester A gazda mint üzletember című 1911-es ismeretterjesztő könyve,
amely közérthető formában, különböző területekre (adásvétel, gépek és egyéb eszkö¬
zök beszerzése, közgazdaság, jog) és mezőgazdasági ágazatokra lebontva összefoglalta
az alapvető ismereteket, amelyeket a szerző szerint minden gazdának tudnia kell.
Seyfried a szövetkezetek megalapításának szükségességéről győzködte a parasztokat.
Fő érve az volt, hogy fogyasztási szövetkezetek útján könnyebben lehet beszerezni a
termeléshez szükséges gépeket és eszközöket. Seyfried részletesen leírta a szövetkeze¬
tek alapításának menetét: hogyan kell kérvényt benyújtani a megfelelő hatósághoz,
hogyan kell összehívni a közgyűlést, és mi a cégjegyzés módja. A jogszabályok út¬
vesztőjében nehezen eligazodó gazdák számára ez hasznos segítséget jelentett." Meg¬
magyarázott olyan pénzügyi és jogi fogalmakat, amelyek talán a mai állampolgárnak
sem mindig alapvetőek: mi az adásvételi szerződés, a foglaló, a bánatpénz stb.’ Az
egyszerű, közérthető magyarázattal szolgáló ismeretterjesztés ma sem lenne haszonta¬
lan, hiszen az állampolgárok által elintézendő bürokratikus ügyek száma a demokrácia
és a tömegtársadalmak kialakulásával, a kapitalizmus szakszerűsödésével csak növe¬
kedett.
A Köztelek kiadványai törekedtek arra, hogy megváltoztassák a paraszti mentalitást
egyes tevékenységekkel kapcsolatban, és kialakítsanak egy józan, haszonelvű szemlé¬
letet. Seyfried például helytelenítette, hogy , népünk sok esetben tojassal fizet a kocs¬
mában és boltban", ehelyett tojásértékesítő szövetkezetet javasolt, amely közös bevé¬
telt jelent a tagoknak." Ez a példa is mutatja, hogy az agráriusok becsülték a parasztot,
de nem a paraszti magatartást: azt a hatékonyság, a józan számítás és a közérdek felis¬
merése alapján meg akarták változtatni. Ennek szellemében bátorította a termelőket a
szövetkezésre és különböző beszerzési és értékesítési formák (gabonaraktár, tejkamra)
létesítésére."
Az agrárius mozgalom és a kultúra
Az agrárius mozgalom tevékenységét nem egyszerűsíthetjük le sem egy, az agrárérde¬
keket képviselő lobbycsoportra, sem egyfajta konzervatív színezetű agrárdemokrácia
megalapozására. A gazdaság és a politika mellett nem elhanyagolható az agrárius esz¬
mében a kulturális összetevő. A mozgalom vezérkara, Károlyi Sándor, Apponyi
Albert, Darányi Ignác, Bernát István, Buday Barna és társai belátták, hogy egy új poli¬
tikai kultúra kialakítására van szükség. Ez természetesen esetükben összekapcsolódott
a manchesteri — klasszikus vagy elitista — liberalizmus ostorozásával, és annak hangsú¬
lyozásával, hogy a demokráciára (amelyet az agrárius újkonzervatívok is elismertek
korszellemként) előbb meg kell érni. Véleményük szerint a magyar népet föl kell vér¬
257