Stranica 256 [256]
tokos, egykori nemesi réteg védelmétől eljutott a széles földműves népesség gazdasági
érdekeinek felkarolásáig.
A szakismeretek terjesztése
A reformkorig és még azután is a földművesek apáiktól, nagyapáiktól eltanult módon
végezték a termelést. A 18. században vetődött föl a fiziokrata közgazdászok részéről,
hogy a sok esetleges tényezőnek kiszolgáltatott, az időjárás viszontagságai és a paraszti
szokáskultúra által befolyásolt mezőgazdasági termelést valamilyen egységes keretbe
kellene foglalni, a szakképzés és mezőgazdasági ismeretterjesztés révén. A reformkor¬
ban néhány tanintézet (Tessedik Sámuel szarvasi iskolája, a Festetics György gróf által
alapított keszthelyi Georgikon, a Habsburg-Tescheni Albert Kázmér főherceg által
alapított Magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézet) vállalkozott a mezőgazdasági
képzésre. A Georgikon és a magyaróvári tanintézet képzett gazdászokat bocsátott ki
falai közül, akik a nagybirtokokon helyezkedtek el." Csakhogy az 1848-as jobbagyfel¬
szabadítás után az egykori jobbágyok jelentős része birtokos paraszt lett. Akármekkora
birtokkal rendelkeztek, a megélhetéshez szükségesek voltak a megfelelő szakismere¬
tek. A 19. század során ezért egyre többen javasolták a nagy- és középbirtokos gazdák
szakoktatásának kérdését. A mezőgazdaság mindinkább profitorientált ágazattá vált,
ugyanakkor a mezőgazdasági gépek, műtrágya, vetőmag stb. megvásárlása nagy anya¬
gi befektetést igényelt a gazdáktól.
256