Stranica 252 [252]
századi szövetségi intervenciók Számára, de a szövetségi kormányzat legmerevebben
elzárkózott a legfontosabb kérdéstől: attól, hogy válság idején támogatást nyújtson a
bajba jutott földművesek számára.!"
Az amerikai farmert éppúgy sújtotta az 1873-as és az 1887-es válság, mint a közép- és
kelet-európai parasztot. A szövetkezés mint megoldás természetes módon jelentkezett
az óceán mindkét oldalán. A skandináv és német telepesek elvitték magukkal az álta¬
luk leginkább benépesített államokba — Minnesota, Iowa, Illinois, Washington, Ore¬
gon, Wisconsin, Kalifornia és Texas — a szövetkezeti mozgalmat, amely hazájukban
már magas fejlettségnek örvendett. Nem véletlen, hogy ezek az államok alkották a 19.
század végi amerikai agrárpopulizmus hatorszagat.'® Károlyi Sándor és a magyar új¬
konzervatívok is a szövetkezéstől várták a mezőgazdasági kisbirtokos népesség haté¬
kony védelmét az uzsorával szemben, bár Károlyi és Apponyi grófokra nem annyira a
skandináv, mint inkább a francia és a német minták hatottak.
További közös vonás, hogy az amerikai és a magyar agrármozgalomban is kimutatható
egy konzervatív szál. Bár az amerikai agrármozgalom sokkal közelebb állt a kor balol¬
dalához, az amerikai populisták világlátását társadalmi és szociokulturális tekintetben
alapvetően a hagyományok, a család, a vallásosság védelme határozta meg. Sajátos
kettősség jellemezte az amerikai populista mozgalmat: szociális és gazdasági téren a
gyengék védelme, az együttműködés a közös Sors alapján (a bőrszínre való tekintet
nélkül), ám szociokulturális tekintetben fontos volt a hagyományhűség.
A magyar agrárius mozgalom esetében a kép egyszerűbb, hiszen teljes egészében új¬
konzervatív vezetés alatt állt. Itt az újkonzervatív mozgalom inkubátorként szolgált
bizonyos baloldali törekvések számára: az Országos Széchenyi Szövetség vetette föl
először a falvak tudományos alapú tanulmányozását, pályaművek révén támogatta a
252