Oldal 251 [251]
galom megteremtheti azt a középosztályt, amelynek hiányát 1867 után (és azóta is)
számosan fölpanaszolták, mert a szövetkezet irányításában való helytállás próbája el¬
végzi a , mesterséges kiválasztás munkáját". Károlyi józanul látta, hogy a demokrácia
irányába való előrelépés — ami a korszellem volt — nem valósítható meg erős középosz¬
tály nélkül. Ő már leszámolt azzal a gondolattal, hogy önmagában a középbirtokos
réteg és a dzsentri alkalmas arra a szervezőmunkára, amelyet a modern gazdaság meg¬
kíván. A középosztályt a falvak leginkább képzett, a szövetkezetek vezetésében, irá¬
nyításában, szervezésében tapasztalatot és érdemeket szerzett kisbirtokosaira kívánta
alapozni. Károlyi tehát a szövetkezeti mozgalomban a demokráciához vezető és szük¬
séges politikai nevelés iskoláját látta.
Populizmus-e az újkonzervativizmus?
Miközben Magyarországon az agrárius, újkonzervatív agrármozgalom zászlót bontott,
hasonló mozgalom alakult ki az óceán túloldalán is. 1891-ben a farmermozgalmak és a
Munka Lovagjainak Nemes Rendje nevű munkásszervezet összefogásával megalakult
az amerikai Néppárt (People"s Party), amelynek második neve, a Populista Párt terjedt
el széles körben. A Populista Párt programja fölkarolta a farmerek és a munkások gaz¬
dasági érdekvédelmét (vasúti szállítási díjak csökkentése, távíró- és telefontársaságok
állami felügyelete), az ezüstpénz-verés engedélyezését (amelytől a farmerek termékér¬
tesítésének megkönnyítését remélték), a jövedelemadó bevezetését, a f6ldmonopdlium
fölszámolását, a nyolcórás munkanapot, a szenátorok közvetlen választását, valamint —
svájci hatásra — a népszavazás bevezetését. A farmerek ezenkívül a mezőgazdasági
szövetkezést is követelték. A program emellett kiállt a bevándorlás korlátozása mellett.
(A program ezen része váltja ki az utókor kritikáját, bár azt nem az idegengyűlölet,
hanem szociális okok vezérelték: hogy a nagytőkések ne nyomhassák le az amerikai
munkás bérszinvonalat.'® De szerepet játszott az is, hogy a ,,populistak” osztoztak az
amerikai társadalom többségével abban a meggyőződésben, hogy a frissen érkezett
bevándorlók nem , eléggé amerikaiak", még nem itatódtak át az amerikai demokrácia
értékeivel.)
Vajon a Károlyi Sándor vezette agrárius mozgalom és a populizmus között találha¬
tunk-e hasonlóságot? Ez a felvetés első látásra furcsa, hiszen az Egyesült Államok és
az Osztrák-Magyar Monarchia társadalma, kormányzati rendszere, politikai kultúrája
jelentősen eltért egymástól. A keretfeltételekben tehát nincs hasonlóság, viszont közös
a két ország agrármozgalmában a mezőgazdasági népesség kiszolgáltatott helyzetének
fölismerése. A két ország sok tekintetben teljesen más kihívásokkal küszködött. Ma¬
gyarországon agrartelitettség és ezért az 1890-es években — a nagy földmunkák, vasút¬
építések, folyószabályozások megszűnésével — agrár-munkanélküliség jellemezte az
Alföldet, míg az Egyesült Államok nyugati államaiban éppen ellenkezőleg: föld bőven
állt rendelkezésre, és várta a telepeseket. Csakhogy a földművesek széles tömegei
mindkét országban az uzsora és a nagybirtok szorításában vergődtek. Az amerikai szö¬
vetségi törvények törekedtek a farmerélet szabályozására, némileg példát mutatva a 20.
251