Page 249 [249]
Schandl nem túlozta el Károlyi Sándor érdemeit. A szövetkezeti mozgalmat szinte
egymaga hívta életre Magyarországon. Franciaországban tanulmányozta a Pierre
Guillaume Le Play által alapított szövetkezeteket." A szövetkezés elve csak lassan tört
utat a dualizmus korabeli társadalomban, holott a 19. század második felében Skandi¬
náviától Németországon keresztül az Egyesült Államokig számos országban a kis- és
középbirtokos parasztok, valamint az értelmiség különböző tagjai (tanítók, lelkészek),
és a melléjük állt nagybirtokosok fölismerték az együttműködés fontosságát.
Magyarország jelentősen elmaradt ezen a téren, ami a szövetkezés presztízsét illeti. Mi
okozta ezt a viszonylagos megkésettséget? Egyrészt magának a kapitalizmusnak a
megkésettsége. De szerepet játszott az is, hogy a hazai közéletben a közjogi kérdés (és
a nemzetiségi kérdés) kötötte le a politizáló elit erőit. A nemzetiségi kérdés annyiban is
szerepet játszott, hogy az együttműködés szellemében a gazdasági és Szociális érdek¬
védelem támogatása nem állt a magyar elit érdekében az ország nemzetiségek lakta
vidékein. Végül meg kell említeni azt, hogy a magyar elit nem érezte indokoltnak a
beavatkozást a szabad versenybe. A reformkori konzervatív és liberális elit, ha fölis¬
merte is a , szociális kérdést" (amelyet a kor Londonjában, Párizsában, Berlinjében már
fölismertek), azt nem tartotta időszerűnek, és a szociális célú megmozdulásokban in¬
kább a fölforgatást, az anarchiát látta. Érdemes két 1840-es évekbeli jellemző véle¬
ményt idézni. Somssich Pál, a konzervatívok vezető személyisége úgy vélekedett:
, munka és rendőrség a proletariátus egyedüli gyógyszere. "? A márciusi ifjak egyike,
Vasvári Pál szintén amiatt aggódott, , nehogy a proletariátusok elözönöljenek. ?
A , szociális kérdés" 1867 után részben magán-filantrópiára alapozott szociálpolitika¬
ként jelent meg, amellyel az államnak nincs dolga, részben pedig a munkásszervezetek
ügyeként. Ez utóbbiak léte, így 1868-ban az Általános Munkásegylet megalakulása (az
egyetlen reformkori magyar szocialista, Táncsics Mihály részvételével), valamint a
lakosság többségét kitevő parasztság szervezetlensége vezetett el ahhoz, hogy — pre¬
ventív jelleggel — a dualizmus liberális gazdaságfilozófiájával elégedetlen újkonzerva¬
tívok fölfigyeltek a nyugat-európai szociálpolitikára. Míg Károlyi Sándor a francia,
Apponyi Albert a német szociálpolitikai intézkedések és szervezetek (pl. a német Vere¬
in für Sozialpolitik) iránt érdeklődött.
A művelt arisztokraták fölismerték, hogy nem elegendő csupán a lesüllyedő köznemesi
réteg védelme, amely az új társadalmi viszonyok között már nem volt képes ellátni azt
a funkciót, amelyet korábban birtokaira, jogászi műveltségére és főleg megyei politikai
szerepére hivatkozva betöltött: egy kiegyenlítő, mérséklő szerepet a mágnások és a
, nép" között. Károlyi Sándor, Apponyi Albert, Darányi Ignác és társaik az antiliberális
kritikát szélesebb társadalmi alapokra helyezték, és nyitottak a kisbirtokos parasztság
irányába. !!
Annak ellenére, hogy az agrárius újkonzervatívok soha nem alakítottak önálló pártot,
jelenős hatást váltottak ki az 1890-es években. A helyi gazdakörökre alapozva egy
széles mozgalom bontakozott ki. Az agrárius mozgalom számos pillérre tamaszkodha¬
tott a századfordulón: folyóirat (Köztelek, Haza), a Magyar Gazdaszövetség (1896), a
249