Stranica 247 [247]
Populizmus és újkonzervativizmus.
A szövetkezeti mozgalom kezdetei
Magyarországon
Paár Ádám
Kevés hagyomány olyan elfeledett Magyarországon, mint a szövetkezeti mozgalom.
Holott a 19. század végén többek között francia, angol, ir, szandináv és német példák
mellett Magyarországon is alakultak fogyasztási és hitelszövetkezetek. Miért vált elfe¬
ledetté ez a hagyomány? Talán azért, mert a szovjet típusú modell termelőszövetkeze¬
teinek hatására a , szövetkezet" szó jelentése politikailag túlterheltté vált. Szerepet
játszhat a feledésben az a tény is, hogy a 19. század végi Magyarországon — ahogyan
az Osztrák-Magyar Monarchia társországában, Ausztriában, valamint Németországban
és Franciaországban is — a szövetkezeti mozgalom az újkonzervativizmus eszmeáram¬
latának égisze alatt bontakozott ki. A szövetkezést ugyanis éppen azért támogatta a kor
újkonzervatív szellemi és politikai elitjének jelentős része, hogy ellensúlyozzák a sza¬
bad verseny szerintük romboló, a társadalmi kohéziót veszélyeztető hatását.
A 19. század végi újkonzervativizmust könnyű volt megbélyegezni, mint olyat, amely
eredendően antiliberális és antikapitalista volt. A francia Pierre Guillaume Le Play, La
Tour du Pin, Robert de Mun, a német Wilhelm Ketteler mainzi érsek és Hermann
Schulze-Delitzsch, őket követve Károlyi Sándor gróf, akit a , falvak apostolanak” ne¬
veztek, valamennyien a szabad verseny kinövései ellen küzdöttek, és hozzájárultak a
szociális gondolat terjedéséhez, népszerűsítéséhez. Elismerték apáik liberális nemze¬
dékének vívmányait, amennyiben azon az egyéni szabadságjogok kivívását értették,
ám bírálták a liberalizmust gazdasági és szociális tekintetben. Kritikájukkal felhívták a
figyelmet arra, hogy a 19. századi liberális állam nem nyújt védőhálót az egyén és bi¬
zonyos, az érdekérvényesítésben hátrányos helyzetből induló társadalmi csoportok
(ipari és mezőgazdasági munkásság, kisbirtokos parasztság) számára. !
Az újkonzervatívok (akiket e névvel különböztetünk meg a konzervatívok korábbi
nemzedékétől, akik védelmezték a fönnálló társadalmi rendet) hatással voltak a balol¬
dali antikapitalista kritikákra is — már csupán ezért sem becsülhető alá az eszmetörté¬
netben játszott szerepük." A korabeli baloldali állásponttal (mindenekelőtt az utópiszti¬
kusokkal, Saint-Simonnal, Robert Owennel) való érintkezésüknek köszönhető, hogy ez
a szociálisan érzékeny, szociálkonzervatív irányzat lassan tudott utat törni a magyar
közéletben, amelyet 1867 után a közjogi ellentét (a dualizmus közjogi berendezéséhez
247