Stranica 245 [245]
Vérvád — gonosz szó. Kinek a tetteit hatotta át, irányította a benne való hit, illetve a
tőle való félelem? Melyik gyerek volt az igazi szemtanú? S vajon mit láthatott? Igazol¬
e bármiféle antiszemitizmust, ami Eszterrel történt? S persze, mi történt Eszterrel?
Kérdések ugranak elénk, amiket esélyem sincs egy recenzióban részletesen tárgyalni.
Az első kérdésre van egy bombasztikus válaszom: a vérvád valóságában mindenki hitt,
kivéve Bary Józsefet (és az üggyel kapcsolatba kerülő bírói fórumokat). Az antiszemita
országgyűlési képviselő, Ónody Géza biztosan elhitte, hogy a tiszaeszlári eset az euró¬
pai vérvádtörténetek közé tartozik: könyvet is írt róla. A hullaúsztatásban résztvevők
tetteit az eszlári vádlottak kiszabadításán túl a magyarországi zsidóság egésze meg¬
mentésének a gondolata irányíthatta: így próbálták volna megelőzni a vérvád kipatta¬
nását, egy esetleges hisztéria kibontakozását. Eötvös Károly védelmi stratégiája is a
vérvád ellen épült. Az antiszemita zavargások okául sem csak a vádlottak fölmentése
szolgált, sokak fejében motoszkálhatott a vérvád képzete.
245