Stranica 238 [238]
az alsóbb szintű közigazgatás és oktatásügy terén széleskörű kollektív kulturális auto¬
nómiát biztosított az ilyen értelemben vett nemzeti szabad kifejlődésük érdekében,
azonban a területi autonómiára vonatkozó követeléseik elvetésével. Jóllehet a roman—
magyar békeegyezmény (egyébként hivatalosnak számító) francia fordításában a népi¬
ség szó helyén mindenütt a nationalité állt már, a nemzetiség kifejezést lényegileg ki¬
zárólag a "moderr(izálódó) magyar nemzet? értelemben használták annak első, 1792-es
felbukkanásától kezdve mindvégig az 1849 előtti magyar politikai nyelvhasználatban.
Jellemző példaként idézhető Kossuth 1847 végi alsótáblai felszólalása, amelyben kije¬
lentette, hogy , a magyar szent korona alatt más nemzetet és nemzetiséget, mint a ma¬
gyart, elismerni nem fogok. Tudom, hogy vannak emberek és népfajok, akik más nyel¬
vet beszélnek, de egy nemzetnél több itten nincsen".! Láthattuk, hogy a szegedi határo¬
zat immár , a magyar birodalom területén lakó népiségek szabad nemzeti kifejlődésér"
deklarálta, azonban ezáltal nem tette fogalmilag világosabbá a kérdést, tekintve, hogy a
nemzet szó a korban számos, koncepcionálisan jelentősen eltérő jelentéstartalmat stiri¬
tett magába. A fogalmi tisztázatlanság problémájára már a reformkorban is többen
felfigyeltek, így a Széchenyi közeli elvbarátai közé tartozó Szontagh Gusztáv például
1843-ban az alábbi szabatos definícióját igyekezett adni a nemzetnek: , Nemzet azon
népesség összesége, melly közös független állodalom és haza által összeköttetve, önálló
polgári társasággá alakúlt -s történetileg (geschichtlich) mint egy erkölcsi személy,
saját politikai életet él. Nép alatt ellenben vagy saját nyelvű és származású népfajt,
vagy a nemzet alsó osztályait, a köznépet értjük. /...] A" nemzetiség alapítója/... lazon
nép, melly hont szerez s állodalmat alkot. E tette által népből nemzetté válik és saját
népiségét nemzetiséggé emeli fel, ráütvén a szerzett honra, alkotott állodalomra S a
nyilvános polgári élet folyamára nevét, jellemét S nyelvét. Tehát csak a honszerző nép¬
nek van sajátnemzetisége, a többinek egyedül kölcsönzött, ráruházott."? A Kossuth
szerkesztette Pesti Hírlap olvasói pedig 1842-ben az alábbiakat olvashatták: , a nemze¬
tiség egy historiai factum, mellynek a nyelv nem egyetlen tényezője; mert arra, hogy
valamelly népnek nemzetisége legyen, szükséges még az is, hogy közös alkotmány, kö¬
zös érzelmek, közös érdekek, a haladásnak és kifejlődésnek közös szüksége, egy együtt
átélt nagy kor közös emlékezései kapcsoljanak össze bennünket. [...] Magyarországon
egy a magyar nemzettől idegen, semmi historiai előzményekkel, semmi positivitassal
nem bíró, a lett dolgok sorából nem létezett nemzetiséget kifejteni annyit tesz, mint
tettleg fölforgatni a historiai rendet."
238