A nemzet mibenlétének meghatározása bő kétszáz éve kiterjedt tudományos polémiák
és heves politikai konfrontációk tárgya. Itt most nincs lehetőség ennek a bonyolult és
szövevényes kérdéskörnek még a felszínes áttekintésére sem, de annyi mindenesetre
feltétlenül megemlítendő, hogy az értelmezési és jelentéstulajdonítási küzdelmek tétje
jellemzően két alaptényező köré szokott csoportosulni: a politikum (a hatalom feletti
kollektív rendelkezés és a gyakorlóit megillető lojalitás), valamint az etnicitás (közös
kultúra, különösen a legfőbb hordozójának tekintett népnyelv és a fiktív vagy tényleges
rokonságtudatra alapozódó szolidaritásérzet) közötti viszony tisztázása köré. A kérdés
ilyen formában természetesen a modern politikai ideológiaként létrejövő nacionaliz¬
mus kapcsán a 18. és 19. század fordulóján Európában és döntően az európaiak által
benépesített kolóniákban vetődött fel először. A nacionalizmuselméleti kutatások egyik
(jelentős, de nem domináns) paradigmáját képviselő etnoszimbolisták (sőt, némelyik
iskolateremtő modernista elméletalkotó is) nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy a
19. századi értelemben vett modernitás keretei között létrejövő nemzet mint összetett
politikai és szociokulturális jelenség nem ex nihilo lépett színre, gyökerei és előképei
igencsak meghatározóak. Sőt — paradox módon — az etnikai rokonságérzeten és össze¬
tartozás-tudaton túlmutató, politikummal átitatott nemzeti érzés egyes történelmi Szitu¬
ációkban és régiókban nemcsak évszázadokkal, hanem akár évezredekkel is megelőzte
a modern (értsd európai eredetű) nacionalizmus és általa létrehozott (vagy esetenként
megújított) nemzet jelenségét (erre klasszikus példa az ókori Egyiptom, Asszíria, a
római hódítás előtti zsidó állam vagy akár Kína). Visszatérve Európához, ezzel kapcso¬
latban már a 19. század közepén megfogalmazódott —természetesen nem függetlenül a
német idealista történetfilozófia hatásától — a , történelmi" és , történelem nélküli" (az¬
az állami szuverenitással rendelkező vagy arra elvileg, az addigi tapasztalatok szerint
képtelen) nemzetek, illetve népek közötti fogalmi különbségtétel tézise is.
Szűkebb kérdésfelvetésünkre térve az alábbi három tényezőt érdemes számításba ven¬
ni: 1) A fogalomhasználat és értelmezés performatív jelentőségét: tehát, hogy minde¬
nekelőtt az a közösség tekinthető nemzetnek, amelyet a domináns hatalmi pozícióban
lévők ekként ismernek el, illetve amelyet a szóban forgó népcsoport vagy annak rele¬
váns képviselői képesek csoporton kívül és belül egyaránt ekként elismertetni. 2) A
nemzet és az etnikum vagy nép közötti határ , cseppfolyósságát": azaz, kérdésként
megfogalmazva, hogy hol húzható, illetve húzható-e egyáltalán éles határ a két jelen¬
ség között (lehetséges-e etnikai, azaz például nyelvi meghatározottságtól vagy törté¬