Stranica 226 [226]
OCR
Tul kevés hivatkozás Erőteljes egyéniség, aki nem másokra |Nem ismeri az irodalmat, állításai mutogat, hanem kizárólag saját nincsenek igazolva borotvaéles elméjére hagyatkozik Túl sok hivatkozás Átfogó irodalmi tájékozottságról tesz | Elvész a részletekben, másokra való tanúbizonyságot, műve a terület mutogatással palástolja az eredetiség teljességét felöleli és strukturálja és a tudományos hozzájárulás hiányát Szembe megy a mainstreammelíÍ Bátor reformer, igazi úttörő Bolond és/vagy kókler A mainstreamben marad Egy elmélet utolsó mohikánja, egy Gyenge utánzó, az eredetiség teljes tradicionális iskola legnagyobb élő hiánya jellemzi képviselője Nem akadémiai nyelvezet Finom tollú szerző, olvasmányos, Tanulatlan outsider, komoly nyelvi könnyed stílusa magával ragadó problémákkal Az empíria hiánya Madártávlati nagyelméletet alkotott | {rasa megalapozatlan spekulációk halmaza Áthágja a diszciplináris Bátran kalandozik Csapong és irreleváns kereteket Anekdotikus paragrafusok Tudományos erejét megkapó A szubjektív benyomások halmaza személyes, egzisztenciális mélység krdésessé teszi a mű tudományos színezi jellegét Személytelenül objektív Professzionális és alázatos, nagyszerű |Unalmasan deskriptív tudósként is háttérbe szorítja a személyes véleményét Túl rövid mű Zseniális tömörség, a szerző nem vész IFélkész, átgondolatlan, elkapkodott el a részletekben mű, még érnie kellett volna Túl hosszú mű Opus magnum! Terjengős, meg kell vágni a harmadára Ez tovább vezet ahhoz a kérdéshez, hogy tulajdonképpen kié a történelem? Fogyasztás szempontjából mindenkié, hiszen mindenki alkot narratívát már csak a saját és családja múltjáról is, nem véletlenül népszerű a családfakutatás. Előállítás szempontjából azonban viszont meglehetősen diszkriminatív a történelmi terméket pénzért előállítók, azaz forgalmazók köre: számukra ugyanis az a történelem, amire ők azt mondják: a múlt , FONTOS?" tényei. De ki dönti el, mi a fontos? Természetesen a termelők. Itt nem nagyon működik a kereslet és kínálat egyensúlyának piaci elve, hiszen a termelők monopolizálják és kanonizálják a saját maguk által fontosnak tartott terméket, azaz az oktatás és a média csatornáin keresztül reklámozzák azokat, így a fogyasztó nem is tudja, hogy mással is foglalkozhatna. Nézzünk egy példát. V olt szerencsém megismerni Pálmány Béla történészt, aki elmesélt egy történetet az I. világháború kezdetéről, a szarajevói merényletről, amit én nem ismertem, és más sem nagyon, így senkinek nem is volt igénye megkérdezni. Hiszen ez a történet nem szerepel tankönyvekben, nincs kanonizálva, a témát nem reklámozta egyetlen széles körben ismert történész sem. Szerencsére Pálmány később meg is írta, jellemzően nem egy hazai akadémiai vagy közismert ismeretterjesztő lapban. A , szarajevói merénylet" hívószó, amiről eszünkbe juthat Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd, Ferenc József stb. De valamiért senki nem gondol Pálmány Istvánra, , aki nem volt szemtanúja Gavrilo Princip merényletének, 226
