megfelelő liberális, vagy nemzetinek — maga, vagy mások által annak definiált — meg¬
felelő hazafias) kollektív tudatot formál.
A kérdés, hogy mennyiben érdekli a fiatalokat a történelem, és milyen szerepet játsza¬
nak a hagyományos (szakkönyvek, ismeretterjesztő folyóiratok, középiskolai oktatás)
és nem hagyományos (internetes podcastok, videók, wikipedia) csatornák az identitá¬
suk formálásában." Egy 2014. évi kutatás szerint a fiatalok érdeklődőek, de tajékozat¬
lanok: ,,A fő kérdésekre kvantitatív és kvalitatív módszerekkel keresték a választ. Kér¬
dőívvel 1204, 18 és 30 év közötti magyarországi lakost (reprezentálva az országot te¬
lepüléstípus, régió, nem és iskolai végzettség szerint) kérdeztek meg. Emellett két fó¬
kuszcsoportos interjút szerveztek összesen 15 fő részvételével. Az egyik csoport 18 és
32 éves kor közötti, legalább érettségivel rendelkező, de különböző képzettségi szintű
fiatalokból állt. A másik csoportba olyan személyek kerültek, akik "véleményvezérként"
(pedagógus, újságíró, egyetemi oktató, művelődésszervező, turisztikai szakember) lép¬
nek vagy léphetnek fel az adott témákban. (...) A kulturális örökséget a megkérdezettek
61%-a nagyon fontosnak, míg 30%-a inkább fontosnak ítélte, mindössze 6% szerint
inkább nem és 2% szerint egyáltalán nem fontos. A reprezentatív minta eredményei azt
mutatják, hogy a hazai fiatalok háromnegyede érdeklődik a magyar történelem iránt, a
megkérdezetteknek pedig mindössze 5%-a mondta, hogy egyáltalán nem érdekli az."
Tehát valamiféle, szinte mérhetetlen, és a szerző szerint kétes generikus funkciót sike¬
rült megállapítani, ugyanakkor a többi funkciótípussal sem jobb a helyzet.
Mi az elvárt funkció a történelemmel szemben? Lényegében az, hogy megfeleljen a
vevő világnézetének. Így Magyarországon kettévált az egyes személyek és események
értelmezése. Érdemes megnézni például a 16-17. századi történelmi szereplőket, mint
Szapolyai János, György barát, Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre etc. A
befogadók értelmezésének két legszélső értéke (nyilván vannak köztes értékek is):
árulók, akik a magyar király ellen török szövetségben léptek fel — vagy hazafiak, akik
harcoltak az elnyomó Habsburg-uralommal szemben. A 20. századi eseményekkel és
személyekkel kapcsolatban még mélyebb az értelmezések közötti szakadék. !!
A történelem kiterjesztett funkcióján szintén hosszas vita folyik idehaza; a kulcsszó az
, érdekes": hogyan, miként lehet szakmailag színvonalas narratívát írni érdekesen a
nagyközönség számára. A másik oldalról nézve szinte érthetetlen, hogy miként vált a
hazai szaktudományosság számára az olvasható, izgalmas, ismeretterjesztő stílus a
tudománytalanság szimbólumává. Mi lehetne a történelem mint narratíva potenciális
többlete? Azt hiszem, semmi. Ahhoz, hogy a történelmi termék, sikeres és eladható
legyen, nem benne önmagában, hanem a környezetben kell keresni a megoldást. Ennek
megfelelően érdemes lesz megvizsgálni a külső környezetet.
De előbb következzék a sok megválaszolhatatlan kérdés között a legfontosabb: milyen
a jó minőségű történelem? Talán az első válasz, ami bárki eszébe jut, az a , hiteles"
szó. Nem mindegy viszont, hogy a kifejezés mit jelent: sokak számára azt, hogy objek¬
tív, de mivel a fenti gondolatmenet alapján ez kizárt, más megoldást kell keresni. Ezért
fogadjuk el, hogy a történelmi terméket előállító személy (nem feltétlenül történész