Oldal 221 [221]
A történelem mint termék
(Történetfilozófia helyett)!
Illik Péter
Kevéssé vitatott tény, hogy a magyar történettudomány csekély érdeklődést mutat a
történetelmélet, és - filozófia, valamint a posztmodern iránt. Jelen írás éppen ezért viseli
a zárójeles kitételt, hiszen meg sem kísérli hivatkozni a mögötte álló angolszász elmé¬
leti háttér könyvtárnyi irodalmát, inkább csak felvetéseket tartalmaz. A múlt objektív
léte a mindennapi rögvalóságunk talaján aligha tagadható, még akkor se, ha a filozófia
egyik komoly ismeretelméleti problémája az, hogy létünk nem igazolható objektív
külső tényezők által. Így például — nem véletlenül — a középkori filozófia Isten álmá¬
nak tartotta az emberi életet. De a populáris kultúrában is meghatározó a téma: mini¬
mum Calderón Az élet álom című darabjától a Wachowski fivérek (jelenleg nővérek)
által rendezett Matrix című filmig húzhatnánk recepciótörténeti vonalat.
Ugyanakkor közismert tény a nyugati történetfilozófia számára, hogy a történelem nem
azonos a múlttal; előbbi egy emberi tevékenység által (írunk, beszélünk róla) létreho¬
zott narratíva, történet. A modern pszichológiai kutatások konklúziója az, hogy az em¬
ber már az érzékelés, majd a visszaemlékezés során is teljesen szubjektív, vagyis igaz
az , azt látja és hallja, amit akar" elve." Valamint az emberi nyelv alapvetően, genezi¬
sénél fogva manipulatív, még akkor is, ha az adó (közlő, író) és a vevő (hallgató, olva¬
só) nem szándékoltan használja erre a célra. Mindebből az következik, hogy a történe¬
lem mint narratíva nem lehet objektív, legfeljebb valamilyen fokú korrelációt mutathat
a megtörtént múlttal — ami egyébiránt senki által nem ellenőrizhető. . .
Már ezen fenti alapkövetkeztetés sem minősül axiómának a magyar történettudomány
számára, amelynek számos képviselője a 19. századi pozitivizmusból kifejlődött neo¬
pozitivista talajon all.° Sőt, nem csak a posztmodern történetelmélet, de a pszichológia
és annak eredményei sem állnak a történészi szakmai önreflexió homlokterében," ho¬
lott a múlt szereplői, alakítói, az arról narratívát kialakító személyek (legyenek történé¬
szek vagy laikus érdeklődők) maguk is emberek (miként a múlt szereplői is), tehát a
pszichológia által leírt törvényszerűségek szerint működnek.
Elfogadva a fent vázolt elméleti keretet, tulajdonképpen az a következtetés adódik, hogy
a , történelem" mint olyan egy produktum, termék, áru, amely nem feltétlenül különbö¬
zik például egy kilogramm mosóportól. Azaz van fogyasztója, előállítója, minősége,
illetve alkalmazhatók rá a legalapvetőbb gazdasági definíciók. A továbbiakban a mar¬
221