Stranica 214 [214]
eger
politikai hegemóniáját is, a más nemzetiségű és etnikumú kisebbségek rovására. A
nemzeti kisebbségek vezetői ezzel a diszkriminatív politikával szemben fellépnek, kü¬
lönféle jogokat, illetve autonómiát követelve közösségeik számára. Az anyaország —
melynek hatalmon lévő politikai elitje a más államokban élő , etnonacionális rokono¬
kat" úgy határozza meg, mint egy és ugyanazon nemzet tagjait, és ebből kifolyólag
kötelességének érzi, hogy érdekükben fellépjen — nemzetpolitikai gyakorlataival meg¬
sérti más államok szuverenitását.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a politikai alapállások nemcsak egymással viaskodnak.
A nemzeti törekvések milyenségéről kialakult, egymástól eltérő vélemények egyazon
nemzetiesítő államon, nemzeti kisebbségen és anyaországon belül is okozhatnak konf¬
liktusokat, fokozva ezzel a többségi, illetve kisebbségi társadalmak belső politikai
megosztottságát." E hármas kapcsolatrendszeren keresztül Brubaker részletes betekin¬
tést nyújt a kelet-közép-európai régió újkori nacionalizmusainak alakulásába, de fi¬
gyelmen kívül hagyja a nemzetközi szervezetek szerepét. Mint említettem, a keleti
blokk felbomlását követően a legtöbb volt szocialista államban a felszínre törő nacio¬
nalizmus mellett megjelent az europanizáció eszméje is. A nemzetközi szervezetek
reguláló szerepe, a kisebbségi jogok betartására és az államok szuverenitására vonat¬
kozó normái meghatározó tényezőként hatnak a kormányok és a kisebbségi érdekkép¬
viseletek nemzeti törekvéseire. Éppen ezért a Brubaker által kidolgozott haromele¬
mes értelmezési modell kibővítendő egy negyedik elemmel, melyet az említett nem¬
zetközi szervezetek alkotnak.
A fenti modell alkotóelemeinek retroaktív kapcsolatát jól tükrözik a szomszédos álla¬
mokban élő magyarokról szóló 2001. évi LX II. törvény (közismertebb nevén státustör¬
vény)" elfogadásának előzményei és következményei, melyek a következő négy pont¬
ban foglalhatóak össze. 1. A határon túli magyar kisebbségek politikai vezetői a ma¬
gyar kormány képviselőivel a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) 1999. évben tar¬
tott ülésén megvitatták az érintett kisebbségek státusának lehetséges törvénybefoglalá¬
sát. 2. Magyarország nemzetpolitikai döntéshozói ez alapján kidolgozták a státustör¬
vényt, melyet az Országgyűlés , a szomszédos államokban élő magyaroknak az egysé¬
ges magyar nemzethez való tartozása, szülőföldjükön való boldogulása, valamint nem¬
zeti azonosságtudata biztosítása végett"? 2001. június 19-én elfogadott. 3. A román
kormányfő úgy vélte, a státustörvény diszkriminatív és extraterritorialis hatályú, ezért
sérti Románia szuverenitását. 4. A magyar és a román vezetőség is az Európai Tanács
Velencei Bizottságához (European Commission for Democracy Through Law) fordult,
kérvényezve a nemzetközi szervezetet, hogy a törvényt más hasonló jogszabályokkal
összevetve vizsgálja meg." Természetesen a státustörvény története itt nem ér véget —
sőt, csak itt kezdődik"" —, azonban már ezek a mozzanatok is elegendőek a fenti ábrán
megjelenített négy politikai alapállás egymásra gyakorolt hatásának és kölcsönös füg¬
gésének érzékeltetésére.
214