Oldal 211 [211]
OCR
pozitivista gondolkozásmód elterjedésének és egyetemessé válásának következtében sokáig kétségbe vonták. Az alapjában véve Galileitől örökölt, majd később August Comte és posztmodern követői által kidolgozott irányzat hívei azt hangsúlyozták, hogy a tudományosság értékével csak az olyan megállapítások bírnak, melyek objektíve igazolhatók, mindenkor érvényesek, és melyekhez egy zárt, merev és számszerű kísérleti módszer alkalmazásával lehet eljutni. Ennek az általánosításnak súlyos következményei voltak a társadalomtudományok, köztük az antropológia fejlődésére nézve. A kulturális jelenségek ugyanis szubjektív formákban jelennek meg és folyamatosan változnak, ezért a kvantitatív módszerek nem elégségesek azok vizsgálatára. Újfajta kvalitatív kutatási technikák kifejlesztésére volt szükség. Ezek jelentőségére utal Fortes és Peacock fentebb idézett állítása, és erre hívja fel a figyelmet Clifford Geertz is, amikor azt írja, hogy ,ha meg akarunk érteni egy tudományt, először nem elméleteit vagy eredményeit kell megtekintenünk, és egészen biztosan nem azt, amit hívei mondanak róla — azt kell megnéznünk, hogy mit csinálnak azok, akik a gyakorlatban művelik". Az antropológusok etnográfiát művelnek: összetett, szabálytalan és rejtett fogalmi struktúrák sokaságával kerülnek szembe, hogy aztán megértsék, rendszerezzék és bemutathassák azokat. Az etnográfus célja: nem a saját kérdéseinek megválaszolása, hanem mások válaszainak megismerése; nem a világ megtapasztalása, hanem a világ emberen átszűrt kifejezésének megértése és értelmezése. Az etnográfus arra hivatott, hogy felderítse azokat a társadalmi jelentéseket, melyeket az emberek alakítanak ki környezetükről és saját magukról, és melyek egyben meghatározzák viselkedésüket, gondolataikat és hitüket. Az antropológia metodológiája tehát nem olyan egyetemes kísérleti módszerek összessége, melyek a kutatót objektív és állandó ismeretek feltárásához vezethetik. Ennek a diszciplínának a képviselői ugyanis nem természeti jelenségek egzakt reprezentációjára, hanem társadalmi jelenségek emberek által szőtt jelentéshálójának értelmezésére törekednek. Azok, akik az antropológiát a gyakorlatban művelik, más világok hivatásos megszállottjai: megszállottan törekszenek arra, hogy megértsék és megértessék a kultúrák közötti tér milyenségét, a kulturális sokféleséget (cultural diversity). Ehhez szükségük van arra, hogy mások szemszögéből lássák a világot, vagy ahogyan Geertz fogalmazta, hogy képzeletben belépjenek egy idegen gondolkozásmódba.? A kulturális antropológia fejlődése eredeti célkitűzéseit tekintve megrekedt, de elsősorban nem a gyarmati rendszerek megszűnésének következtében, hanem azért, mert az említett , más világok" és , idegen gondolkozásmódok" már nem távoli, , egzotikus" helyeken keresendők — mint a Trobriand-szigetek, ahol Malinowski talált rájuk —, hanem a közvetlen környezetünkben: egy, a globalizáció folyamatai által alakított, összekapcsolt világban. Geertz szavaival élve , elmúltak azok a régi szép idők, amikor kannibalizmus volt és az özvegyeket elégették"? Nekünk, antropológusoknak ezekhez a megváltozott körülményekhez kell igazítanunk küldetéstudatunkat. Újra kell gondolnunk a , sokféleség édes hasznának" retorikáját és a kvalitatív etnográfiai kutatás technikáinak alkalmazását és hasznosságát. Mivel az antropológiai kutatás tárgya összetettebbé vált, az antropológiai szemléletnek is komp211
