Oldal 211 [211]
pozitivista gondolkozásmód elterjedésének és egyetemessé válásának következtében
sokáig kétségbe vonták. Az alapjában véve Galileitől örökölt, majd később August
Comte és posztmodern követői által kidolgozott irányzat hívei azt hangsúlyozták, hogy
a tudományosság értékével csak az olyan megállapítások bírnak, melyek objektíve
igazolhatók, mindenkor érvényesek, és melyekhez egy zárt, merev és számszerű kísér¬
leti módszer alkalmazásával lehet eljutni. Ennek az általánosításnak súlyos következ¬
ményei voltak a társadalomtudományok, köztük az antropológia fejlődésére nézve. A
kulturális jelenségek ugyanis szubjektív formákban jelennek meg és folyamatosan vál¬
toznak, ezért a kvantitatív módszerek nem elégségesek azok vizsgálatára. Újfajta kvali¬
tatív kutatási technikák kifejlesztésére volt szükség. Ezek jelentőségére utal Fortes és
Peacock fentebb idézett állítása, és erre hívja fel a figyelmet Clifford Geertz is, amikor
azt írja, hogy ,ha meg akarunk érteni egy tudományt, először nem elméleteit vagy
eredményeit kell megtekintenünk, és egészen biztosan nem azt, amit hívei mondanak
róla — azt kell megnéznünk, hogy mit csinálnak azok, akik a gyakorlatban művelik".
Az antropológusok etnográfiát művelnek: összetett, szabálytalan és rejtett fogalmi
struktúrák sokaságával kerülnek szembe, hogy aztán megértsék, rendszerezzék és be¬
mutathassák azokat. Az etnográfus célja: nem a saját kérdéseinek megválaszolása, ha¬
nem mások válaszainak megismerése; nem a világ megtapasztalása, hanem a világ
emberen átszűrt kifejezésének megértése és értelmezése. Az etnográfus arra hivatott,
hogy felderítse azokat a társadalmi jelentéseket, melyeket az emberek alakítanak ki
környezetükről és saját magukról, és melyek egyben meghatározzák viselkedésüket,
gondolataikat és hitüket. Az antropológia metodológiája tehát nem olyan egyetemes
kísérleti módszerek összessége, melyek a kutatót objektív és állandó ismeretek feltárá¬
sához vezethetik. Ennek a diszciplínának a képviselői ugyanis nem természeti jelensé¬
gek egzakt reprezentációjára, hanem társadalmi jelenségek emberek által szőtt jelen¬
téshálójának értelmezésére törekednek.
Azok, akik az antropológiát a gyakorlatban művelik, más világok hivatásos megszál¬
lottjai: megszállottan törekszenek arra, hogy megértsék és megértessék a kultúrák kö¬
zötti tér milyenségét, a kulturális sokféleséget (cultural diversity). Ehhez szükségük
van arra, hogy mások szemszögéből lássák a világot, vagy ahogyan Geertz fogalmazta,
hogy képzeletben belépjenek egy idegen gondolkozásmódba.? A kulturális antropoló¬
gia fejlődése eredeti célkitűzéseit tekintve megrekedt, de elsősorban nem a gyarmati
rendszerek megszűnésének következtében, hanem azért, mert az említett , más vilá¬
gok" és , idegen gondolkozásmódok" már nem távoli, , egzotikus" helyeken keresen¬
dők — mint a Trobriand-szigetek, ahol Malinowski talált rájuk —, hanem a közvetlen
környezetünkben: egy, a globalizáció folyamatai által alakított, összekapcsolt világban.
Geertz szavaival élve , elmúltak azok a régi szép idők, amikor kannibalizmus volt és az
özvegyeket elégették"?
Nekünk, antropológusoknak ezekhez a megváltozott körülményekhez kell igazítanunk
küldetéstudatunkat. Újra kell gondolnunk a , sokféleség édes hasznának" retorikáját és
a kvalitatív etnográfiai kutatás technikáinak alkalmazását és hasznosságát. Mivel az
antropológiai kutatás tárgya összetettebbé vált, az antropológiai szemléletnek is komp¬
211