Oldal 199 [199]
OCR
Más a helyzet a gyimesi magyar pünkösdi ünnep esetében, amelyre elsősorban a magyarországi és Erdély más részeiről érkező zarándokok, élmény-, illetve örökségturisták érkeznek nagy számban, ugyanakkor a gyimesiek létszáma elenyésző. Bár az első években valamelyest nőtt is a számuk, a harmadik—negyedik évtől stagnálni kezdett. A helyiek kezdeti, első néhány évre jellemző lelkesedése az utóbbi években határozottan enyhülni látszik, a kezdeti, nagyon pozitív támogató vélemények egyre inkább átcsaptak a semleges, illetve negatív megítélésbe. Így például, míg az első években a gyimesbükki vonatvárást érzelemdús, megható eseménynek nevezték: , Előre olyan megható volt nekem is, pedig én nem éltem azt a magyar időt"; , Tényleg, mert nekem nagyon megható volt, amikor megérkezett"; , A legszebb rész szerintem" (2011), és így tovább. Újabban azonban már az esemény elüzletiesedését is kiemelik: , Amikor az ember mélyebben belébonyolódik, akkor ez csak néhány embernek üzlet, egyéb sehol semmi" (2014). A vonatok fogadásában résztvevő gyimesi (gyimesközéploki és gyimesbükki) hagyományőrző zenészek és táncosok egyre inkább munkának tekintik az ünnepen való részvételt, úgy látják, hogy tulajdonképpen a megrendelők, a főszervezők igényeit teljesítik: , Mi csak ilyen bábok vagyunk, mi csináljuk az erdőtüzet, a látvanyossagot’ (2014). A gyimesiek közül többek azt hangsúlyozzák, hogy a gyimesbükki pünkösdi ünnepeknek semmi köze nincs a pünkösdhöz, hanem a papok, és a fontos emberek kívánják az ünnepekhez kötni: , Egybeesik a pünkösddel, de nem szinte ugyanarról szól"; , Nem a pünkösdről szóf" (2011). Az ünnepek politikai szerepét a román Rusalii ünnepség kapcsán is kiemelik. A helyiek egyrészt felismerték annak demonstrációs, ellendemonstrációs szerepét. , A pünkösdöt is ünnepelték, de azér hogy a határnál ne csak a magyarok ünnepeljenek. [...] Biztos, biztos, hogy ne csak a magyarok tinnepeljenek” (2011). Másrészt azt is kiemelik, hogy az ünnepek hivatalos üzenetei nem tükrözik a mindennapok és ünnepek valódi interetnikus és konfesszionális gyakorlatait, s a pünkösdi ünnepek lényegében a fejük felett zajlanak, azok elsősorban a helyi és nem helyi tudáselit politikai—vallási különbség- és határkonstrukciós kísérleteit tükrözik: , Van egy ilyen, mondjuk, hogy ott a községben nincs miért, ha szomszéd az román, tiszteletben tartják"; , Nem az itteniek, a helybeliek csinaljak a bajt, hanem aki jön, aki Bukarestből vagy Jásból idejön [...] Jó hogy itt a szegény ember megvan. Jé/ megvagyunk, barátok, komák, lakodalomba híjják, mulatnak. Így jól megvan az egyszerű ember...”; , Egyik a más ünnepét tiszteletbe" tartsa" — fejtette ki a véleményét egy negyvenéves gyimesközéploki nő még 2011-ben. A helyiek gyakran a szervezők intencióival ellentétes, illetve azoktól eltérő értelmezéseket is kialakítanak az egyes rítusok, vagy éppen terek kapcsán is. Így például a 2011-es hídavatás során a különféle avatóbeszédekben megjelenő , nemzeteket összekötő" vagy éppen , megmaradás"-üzenetek szólamai nem érték el a szándékolt hatást. Hiába hangzott el a gyimesbiikki katolikus pap prédikációjában: , Hiszem, hogy nekünk most piinkösd ünnepe, a híd avatása és az imádságos lelkület, ez is szárnyat ad a megmaradásunkban” (2011). A hídnak a gyimesiek szerint nem sok jelentősége van, Szerintük a hidavatassal próbáltak valami új programot, látványosságot kitalálni, a szervezőknek tulajdonképpen nem volt jobb ötletük. 199
