Mindezek a szituációfüggő, közeli vagy éppen lazább baráti társaságokra eltérő módon
jellemző identitás-konstrukciós kísérletek a lakodalmakban is tetten érhetők. A közeli
barátok társaságában a különbségek és azonosságok is kifejezésre kerülhetnek, a la¬
zább ismeretségi körökben elsősorban az azonosságok, vagy inkább az ,,identitas¬
helyek" szabadon hagyása a jellemző. Az olyan vegyes násznép esetén, ahol a másik
etnikum képviselői a távolibb barátok, idegenek köreiből kerülnek ki, a résztvevők
kerülik a , magyarkodást" vagy a , románkodást", nem énekelnek például nemzeti him¬
nuszokat. A közeli, intim intrakulturális vagy éppen transzkulturális baráti társaságok
esetében inkább elő szokott fordulni, hogy a résztvevők valamelyik részleges identitása
felmutatásra vagy éppen azonosításra kerül, illetve különösen a vegyes etnikumú kö¬
zegben nagyon gyakoriak az új azonosság-reprezentációk is: bizonyos gyakorlatok
helyi sajátosságként való megnevezése. Így például megesik, hogy a lakodalmi süte¬
mények és röviditalok népies eláldását és elkínálását román, vagy éppen magyar erede¬
tű rítusnak tekintik, megint máskor mindezt közös, gyimesi sajátosságnak nevezik, ha
mindez szóba kerül. Előfordul az is, hogy dicsérően szólnak azokról a románokról,
akik még ragaszkodnak bizonyos hagyományos, csángó lakodalmi szokáshoz: hogy ők
még jobban őrzik a közös régi gyimesi szokásokat, mint a magyarok, hiszen még meg¬
sütik a lakodalmi perecet és alkalmanként vőfélypálcákat is készítenek. Sőt megfigyel¬
hető az is, hogy a más etnikumhoz tartozó lakodalmi vendégek segédkeznek a fiatal
házasok identitásának erősítésében. Egy 2014-es gyimesközéploki magyar lakodalom¬
ban például a vőlegény barátai, köztük egy ortodox román házaspár is, gyimesi tánco¬
kat adott elő a mulatság alatt. S bár e közös gyimesi táncokat a románok is sajátjuknak
tartják (,,frumos dans din Zona mea” — mondják), ez esetben a hagyományőrző tánc a
gyimesi magyar identitás erősítését szolgálta, a fiatalok piros-fehér—zöld virágcsokrot
is kaptak ajándékba a táncosoktól. Vagy egy 2013-as gyimesbükki román lakodalom
során, a vőlegény frissen borotvált arca etnikus identitásreprezentációként értelmező¬
dött mind a magyar, mind a román barátok körében, a férfit közeli barátai azzal ugrat¬
ták, hogy a román lakodalmi szokások miatt borotválkozott meg (amúgy Gyimesben
szinte kivételszámba megy, ha valaki szakállt visel, vagyis minden helyi vőlegény arca
frissen borotvált ilyenkor). A menyasszony és a vőlegény búcsúztatása, az ara kikérése
és a templomi esküvők eseményei különösen sokféle identifikációs gyakorlatnak és
értelmezésnek adnak teret. Ezekre az alkalmakra ugyanis csupán a nagyon közeli bará¬
tok mennek el, illetve azok a személyek, akiktől aktuális lakodalmi tisztségük ezt meg¬
kívánja (például a násznagyok, a nagykeresztszülők, a násztársak), S e nagyon közeli
vegyes etnikumú és/vagy vallású barátok társaságában inkább van helye a hasonlósá¬
gok kiemelése mellett a különbségek hangsúlyozásának is.