Stranica 188 [188]
súlyozzák, addig a fiatalok a haszonalapú barátságokkal szemben azokat az önkéntes
és intim barátságaikat említik, amelyekben kifejezhetik az egyéniségüket, megélhetik,
megerősíthetik különféle identitásaikat, s anelyekben szabadok — őszinték — lehetnek.
A közeli barátságok mellett még fontosak azok a nem túl mély, foucault-i értelemben
vett , anyagi terekhez” — iskolákhoz, munkahelyekhez, lakóhelyhez — köthető, nem túl
közeli ismerősök is, akikkel szívesen töltenek együtt időt."
Megfigyelésem szerint jelentős különbség van a közeli és a lazább, felszínesebb barát¬
ságok identitásokra gyakorolt hatásai között. Ez utóbbiak esetében a barátok érzéke¬
nyen kerülik az etnikus, vagy bármilyen másfajta feszültségeket, ellentmondásokat, és
inkább az azonosságokat, a közös tényezőket keresik. Nem avatkoznak bele egymás
életvezetésébe, gyereknevelésébe stb. Saját magukat gyakran egymás falutársainak,
magyarnak, románnak, gyimesinek és más hasonlónak tekintik. A közeli barátságok¬
nak — legyen szó akár az adott csoporton belüli vagy kívüli barátságokról — fontos sze¬
repük van az identitással kapcsolatos reflexiók kialakításában és az identitáskrízisek
kezelésében is, továbbá a helyi kultúrával kapcsolatos ismereteik formálását is segítik.
Az ilyen közeli barátságokon belül gyakran támadnak parázs viták, konfliktusok; kü¬
lönböző vélemények is egymásnak feszülhetnek. Megint máskor, ezzel ellenkezőleg,
egymás elképzeléseit és etnikus, vallási, helyi vagy éppen kulturális identitásait, illetve
az identitásaik valamelyikét is megerősítik. A transzkulturalis román-magyar barátsá¬
gok különösen érdekesen hatnak az egyén identitásaira: a kulturális hasonlóságok és az
etnikus-vallási különbségek is megfogalmazásra kerülhetnek általa (ugyanezt igazolta
Agnes Brandt a maorik és pakehák, vagyis Új-Zélandon élő őslakos polinéziai népcso¬
port és a betelepült fehérek közötti barátságok esetében is"). A transzkulturális baráti
együttlétek és beszélgetések során számos alkalommal megkérdőjeleződnek az etnikus
és vallási csoportok, identitások közötti határok, elmosódnak a különbségek, és alkal¬
manként újféle azonosságok is létrejöhetnek: ilyen közös nevezőnek tekinthetjük a
, gyimesi csángók", vagy éppen a ,,gyimesiek” nyitottabb kategóriáit. Megint máskor
inkább a különbségek kerülnek a középpontba. Pontosabban a különbségek diszkurzív
előállításával az összetett, többrétegű identitásaikat is támogatják: így kerülnek meg¬
erősítésre például az ortodox román, ortodox magyar, csángó magyar és román, illetve
ortodox magyar, ortodox román önazonosságok. A kulturális és vallási különbségekről
való beszéddel az ismeretlen és az ismert világokat, továbbá a köztük lévő átmenet
lehetőségét egyaránt megteremtik, az idegenség/a másság domesztikációját is lehetővé
teszik. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy ez az idegen világ valójában nem jelent teljes
idegenséget. Míg a gyimesközéploki, gyimesfelsőloki magyarok (a két település szinte
színmagyar lakosságú) és a gyimesbükki románok között valóban többféle, s leginkább
vallási természetű másság-konstrukcióval találkozhatunk, addig a gyimesbükki magyar
és román barátságok esetében — köszönhetően a gyakori vegyes házasságoknak, vallás¬
és felekezetváltásoknak, a többirányú vallási szocializációnak, a közös ünnepeknek és
a lakodalmaknak — az egymás világaiba való átmenet sokkal gördülékenyebb. A kü¬
lönbség és a hasonlóság véleményem szerint nem valami adott dolog, hanem a folya¬
matos interakciók hozzák létre hol az egyiket, s hol a másikat.
188