társszerzőként a közlésbe. Akkor messze távoztatja a közhelyet? Aligha, inkább fel¬
használja, mondandójában kijelöli helyét, nem megnemesíti, hanem oda illeszti, ahová
való. De ez már irodalom. . .
1. Az írás szerb és magyar nyelven megjelent: Symposion, (2011). 157-161.
2. Kazinczy Ferenc: Y orick levelei Elízához és viszont. In: Kazinczy Ferencz" Munkáji. Szép litera¬
tura. Negyedik kötet. Trattner János Tamás ny., Pest, 1815. 42.
3. Kazinczy Ferenc: Szokott és szokatlan. In: Kazinczy Ferencz" eredeti munkái. Első kötet. A M. T.
T. megbízásából összeszedték Bajza és Schedel. Buda, 1836. 110.
4. virág Benedek: A versengő hazafiakhoz. In: Virág Benedek poétai munkái. Harmadik, teljesb
kiadás Toldy Ferencz által. Heckenast, Pest, 1863. 42.
5. Berzsenyi Dániel: A felkölt nemességhez. In: Berzsenyi Dániel munkái. Első kötet. Újra átnézett
kiadás Toldy Ferencz által. Heckenast, Pest, 1864. 95.
6. Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból. Magvető, Budapest, [2007.] 112.
7. Éri-Halász Imre: Ki ne mondja! Stílus Rt., Budapest, [1944.] 37-38.