Oldal 183 [183]
rómaiak a görögökkel kapcsolatban hangoztatták az idők szinte végtelenségéig elodá¬
zott tennivalót. A "nemluv mad’arsky’ — ez hangzik föl egy cseh dialógusban — szó
szerint azt jelenti, ne beszélj magyarul, azaz ne beszélj érthetetlenül. Hiszen a szláv
nyelveket egy úgy-ahogy értő cseh számára a nem szláv nyelvcsaládba tartozó magyar
nem tartozik az érthetőség tartományába. S ha a példák az idegenség kifejeződését
demonstrálják is, ebből az idegenségből lassan-lassan kivész a sztereotípiában eredeti¬
leg talán létező rosszindulat. A magyarok egy magyar szituációra, a csehek egy cseh
szituációra alkalmazzák azt a nyelvi fordulatot, amely immár nem tartalmazza a nép¬
képzetre vonatkoztatott jelentést.
A közhelyekkel együtt kell élni. A politikai jellegűekkel is, sajnos. Éri-Halász Imre
megjegyzése ma sem veszített időszerűségéből: , Hogy micsoda visszaélés folyik a
hazafiság jelszavával és milyen kártékony szemfényvesztés egyes politikusok" propa¬
ganda-szónoklataiban, az mindenki e/dtt ismeretes."" A közhelyek (nemcsak a politi¬
kaiak, legalább oly mértékben az irodalmiak is) öröklődnek, a történeti hagyomány
részét alkothatják. Bizonyos korok szláv prózai epikájában a démoni magyar nő alakja
tűnik föl, emögött egyként lelhetünk társadalomtörténeti és lélektani okokat (jól érzé¬
kelhető ez például Miroslav Krleza esetében), Jókainál pedig a sok rokonszenves szláv
szereplő mellett fel-felbukkan a félművelt pánszláv uszítóé. Mind-mind egy-egy köz¬
hellyé lett, nem feltétlenül össz-társadalmi, de nagy valószínűséggel értelmiségi
nemzeti szemléletből lett vissza-visszatérő, sztereotippá váló irodalmi alakká. A kuta¬
tás nem mellőzheti ezeknek a sztereotípiáknak az átvilágítását, létrejöttének, szerkezet¬
ének, , hatástörténeté"-nek elemzését. Rámutatva arra, hogy (tovább-élő) közhelyek...
A közhely rokonságában a sztereotip szólás mellett ott van a frázis, az elcsépelt ötlet, a
triviális megszólalás, a klisé. Nem árt leleplezni, rámutatni arra, hogy mimeli az erede¬
tiséget, miközben meglehetősen silány utánzás. Mindenesetre a differenciált beszéd¬
mód, ha lehetséges (és miért ne lenne lehetséges?) kerüli, bevonja magát a nyelvet
183