Stranica 182 [182]
2) A közhelyek olyan nyelvi panelek, amelyek nem csupán a közvetlen társasági érint¬
kezésben, a társasági, az interperszonális , jópofaság"-ban jelennek meg, hanem a poli¬
tikai, a nemzetközi stb. jelenségek kurta- furcsa minősítésében is, a megnevezettek fél¬
reértéseket, ellentéteket generálhatnak, s a népképzetekkel, az , idegen" lebecsülésével,
imagológiai téveszmékkel rokonulnak.
Nem árt az utóbbiakra néhány, kevéssé ismert példát hozni. Virág Benedek A versengő
hazafiakhoz című versének egy kitétele (, mint részeg vad rácok") valójában a korszak
egyik nyelvi paneljét foglalta versbe." Ezt Lukijan Musicki szerb költő ingterülten tette
szóvá, Vitkovics Mihály, a közvetítő szerb—magyar költő-író azzal próbálta menteni a
kínos helyzetet, miszerint sajtóhibáról van szó, a rác helyett trák értendő. Csakhogy
Berzsenyi Dániel 1805-re datált A felkölt nemességhez című ódája" ugyanezt a panelt
más összefüggések közé helyezi, az összefogás költői képének tényezői közé avatja, S
nemcsak a "részeg? jelzőt hagyja el, hanem a "vad"-nak is más jelentésárnyalatot köl¬
csönöz:
, AZ ütközet közt állni tudó, kemény
Horvátok és vad Ráczok erős hada
Táborba szállott, hogy kövesse
A Magyarok rohanó lovagját."
És nem egészen mellékesen: a közhelyeknek, a sztereotip nyelvi fordulatoknak, meg¬
nevezéseknek hírértéke, sőt, stílusértéke is lehet egy más, meglepő szövegkörnyezetbe
helyezve. Arról nem is szólva, hogy a közhely kifordítása, közhelyek kontaminálása
egy humoros szituáció, egy , nyelvi helyzetkomikum” szerveződéséhez tevékenyen
járulhat hozzá, vö. , tiszta vizet önt kártyái közé", vagy az egykori miniszterelnöknek,
Gömbös Gyulának tulajdonított (Esterházy Péter által , felújított "") fordulat: , a nemzet
hajója kardélen táncol". Babits Mihály regénye, a Halálfiai cselekménye során ponto¬
san dokumentálható, mint üresednek ki klasszikus idézetek, például Berzsenyi¬
verssorok, mint függetlenednek líraiságuktól, illeszkednek be egy átlag-nemesi politi¬
kai-morális mentalitás szókincsébe, válnak sztereotippá, közhelyesednek. Egy másik, a
korábbihoz hasonló interetnikus szólás viszont azt mutatja, hogy az évszázadok során
mint csökken a sértő-megbélyegző jelleg. Az , ez nekem kínaiul van” kijelentés csupán
annyit jelent, hogy számomra érthetetlen, nem tartalmaz ellenséges-elítélő vonást,
mely sértené a kínai nép érzékenységét. A , csehül áll" egy változata Vörösmarty
Csongor és Tiindéjében is felbukkan (csehül van’ alakban), Petőfi Dobzse Lászlójában
szintén olvasható; használata során nemigen hangsúlyozódik sem Csehország szomorú
sorsa a harmincéves háborúban, sem más történelmi esemény, pusztán a különfélekép¬
pen, azaz nem bizonyosan és nem mindig negatíve kijelentett rosszérzés, visszás hely¬
zet nyelvi formába öltözése. Ennek ellentettje a cseh nyelvből is idézhető. A "jednuo za
uhersky rok’ jelentése: ’sohanapjan’, minthogy a csehek és magyarok körében a latin
formulák kivesztek/kivesznek, az 1930-as évek értelmiségi szóhasználatban a hasonló
jelentésű "ad calendas Graecas’-t már a lakosság egy töredéke értheti csupán. Persze, a
182