Stranica 176 [176]
OCR
tőek, így a szülők akár minden nap több órában is magyar nyelvi , fürdőben" részesíthetik gyermekeiket. Gyakran elhangzó vélemény, hogy aki egyszer kivándorol Magyarországról, az többet nem kíván magyar közösséghez csatlakozni, és nem akar hazatérni sem — a statisztikák ugyanakkor azt mutatják, hogy a negatív trend megfordult, a magyar népesség elvándorlása néhány éve egyre lassul." A mai magyar diaszpórára mekkora a vonzereje a skandináv jóléti modellnek (amelynek egyik elemét, a finn okzatási rendszert lépten-nyomon példaként emlegetik Magyarországon?)? Mekkora a fluktuáció, a hazatérési hajlandóság a finnországi magyarok körében? — Érdemi hazatérési hullám nem figyelhető meg a finnországi magyarok körében, de a bevándorlók számának növekedési üteme valóban lassulni látszik. A konkrét munkalehetőség, segítséget ígérő meghívás vagy legalább az angol nyelv ismerete nélkül Finnországba érkezők egy része kezdetekben csak bukdácsol, keresi a megkapaszkodás lehetőségét. Ha ez nem sikerül vagy túl nehéznek ígérkezik, sokan továbbállnak, más országban próbálkoznak, kisebb részük talán haza is tér. Nem egy olyan embert ismerünk, aki csak harmadik nekifutásra tudott gyökeret verni az országban. A finn szociális háló csak azoknak nyújt — nem is akármilyen — biztonságot, akiknek sikerült munkába állniuk és hivatalosan bekerültek a rendszerbe. Ez annyira kedvező, hogy nyomós indok nélkül egészen biztosan senki nem kíván belőle kilépve a hazatérés bizonytalan útjára lépni. Takarítóként, vagy minimális, rövid idő alatt megszerezhető képzettséget kívánó munkakörben akár komoly szaktudású, de a nyelvet még nem beszélő emberek is , tömegével" helyezkednek el azzal a céllal, hogy miután megtanultak finnül, válogathassanak a hiányszakmákban meglehetősen sok munkalehetőség közül. Vannak azonban olyanok is, akik a hazatérés mellett döntenek, de számuk, arányuk alacsony az itt élők körében. Szomorúan kell megállapítani, hogy nincs komoly remény arra, hogy valaki, aki Finnországban munkát talált és legalább néhány évet annak biztonságában eltöltött, visszavágyjon Magyarországra. Az életszínvonal, a szociális biztonság, a világszínvonalú, a gyermekek egyéni fejlődését támogató oktatási rendszer, az igen magas színvonalú egészségügyi ellátó rendszer, a társadalmi nyugalom és a szociális biztonság messze meghaladja az otthonit. A gyermeke jövőjét előtérbe helyező szülő gyakran erős honvágya ellenére is a maradás mellett dönt. Semmifajta hazatelepülési hullám nem észlelhető. Csupán a nyugdíjasok körében vehető észre hazatelepülési szándék, az ebbe az irányba tett lépések. Én magam is azt tervezem, hogy finn feleségemmel nyugdíjasként magyarországi otthonomba települök majd vissza. De csak úgy, hogy megtartom a finn szociális rendszerhez való tartozásomat és a jelenleg — konkrét családi tapasztalatok alapján — igen ijesztőnek tűnő magyar egészségügyi ellátás helyett azonnal a finn rendszerbe térek vissza, ha komolyabb kezelésre lesz szükségem. 176
