Oldal 159 [159]
OCR
SZERELMEK, MOZSAK, | SZERETOK Azonban, még mielőtt teljesnek érzékelnénk az első vagy második kötetet, érdemes belátni a már induláskor is világló perspektívát. Továbbra is a találkozások és festmények viszonyrendjét keresi-kéveti Gerevich. A trilógia harmadik, Szerelmek, múzsák, szeretők. Teremtő vágyak 3. címmel nemrég megjelent kötete! többféle festménytörténeti vonatkozást, az alkotók és közegük világából megannyi magyar művészt és kevésbé ismert, vagy nem ily közelségből ismeretes szereplőt vonultat el. A folytatásos műtörténeti eposz egyes jelenetei az alkotók élettörténetének egy-egy műből fölfejthető sorsvonulatát ábrázolják. A pszichoanalitikus-pszichiáter munkáját immár Hárdi István és Tényi Tamás előszava, valamint Sárosdy Judit értő összegzése is keretbe foglalja. Itt a vágyteljesítés, az egymást keresztező vonzások, a kölcsönös függőségek, a műalkotásba foglalt szakítás, az elbocsátó gesztusoktól a vizualizált halálig ívelő szimbolika, a pártában maradt múzsák, eltaszított intimitások és hideglelős tárgyiasságok, önvizsgáló szorongások és szürrealista rémálmok felváltva szállítják a megértések kegytárgyait, a szerelmi frusztrációk válási tragédiába vagy örök függések reménytelenségébe fulladt sorsképleteit. Max Beckmann és Mathildája, Amrita Sher-Gil mesebelisége, Rippl-Rónai József és Bányai Elza démoni konspirációi, Ország Lili és Bálint Endre fényjelei, Czigány Dezső és Szilasi Borbála , kiterjesztett öngyilkossága", vagy Berény Róbert és Breuer Etelka hangszerpárbaja egyképpen azt szolgálja, hogy a MúzSa-variaciok című zárójelenetben Gerevich tipologizálja — Picasso szavaival — , a két159
