Stranica 155 [155]
OCR
A művészérzelem pszichiátriája, avagy a vágyaktól a pszichózis felé? Gerevich József Teremtő vágyak című munkáiról A.Gergely András Nem tudományos közlés egy szakmai weboldal hasábjain? Miért itt, s miért épp ezt, miért éppen így? Elfogultság a művészet, érzelem a tudományosság határain? Milyen műfaj ez...? Esszé? Recenzió? Alcazott tanulmány. . . ? A válasz nem egyszerű, mégis azzá válhat egy szempillantás alatt, merthogy egyszerre mindez. Tudós mű, egy köztiszteletben álló gondolkodó csaknem egy életmű szintjén gazdag teoretikus kísérlete, s annak bűvösen választékos megjelenítése három elvarázsoló kötetben. Nehéz nem elfogultan, szeretetteljes hanggal, elkötelezettséggel és fantáziadús méltatással körülvenni. A nehézség csupán annyi: egyetlen szerző három opuszáról, sorozatként is és önálló kötetként is megálló művekről, mindegyikben tucatnyi rövid írásról és számtalan bámulatos képről van szó — hogyan lehet ezeket másképp bemutatni, mint elfogult bűvölettel? Talán csak körbe táncolni lehet, mint egy szertartáson felmutatott varázskönyvet, bűbájos forrasmunkat... Gerevich József , vágyművészeti" albumairól van szó. A szerző az 1980-as évek elején társadalmi terápiával foglalkozó munkákkal és magas népszerűségi mutatókkal indult el, pszichiáterként dolgozott, drogfogyasztásról, függőségekről, a vágyfüggő létmódok lélektanáról jelentetett meg számtalan munkát. Gerevich mintegy négyszáz tudományos közleménye alapvetően a drogok, az alkoholkitettség, az agresszió tárgykörében fogant, de több írásában a művészetpszichológia, a pszichiátria és az alkotóművészet határán bolyongók, az , esendők" és , érzők" konstruktív irányultságainak kulcskérdéseit is tárgyalta. Az újabban megjelent, egyelőre három részből álló sorozat indító kötete a Teremtő vágyak. Művészek és múzsák címet viseli," mely a szerző szándéka szerint amolyan , szöveggyűjteményt" kínál a művészetek iránt fogékony, műalkotásokat és művészi sorsokat a maguk teljességében befogadni kívánó közönségnek. E tudós program végigvitelével azonban semmivel sem vállalt kevesebbet, mint hogy bemutatja a művészettörténet legkiemelkedőbb műveinek születését, és témaköretét, felszínre segítve a rejtett jelentéstartalmakat, s teszi ezt lenyűgöző képrészletekkel és impozáns leírásokkal tarkítva. Ráadásul nem a , magas" műtörténet, hanem inkább a befogadás-lélektan 155
