Stranica 152 [152]
kerül a vallási/politikai függésrendek gyakorlatával, az elidegenedő társadalmi közeg¬
gel, s ha ezt a világértelmezés forradalmi (értsd: jakobinus, dekadens polgár, iparosítás
martalékává vált proletár) mozgalmi céljaival teszi, akkor a világértelmezések új rend¬
je immár egyenesen a kortárs környezet, a burzsoa—polgari társadalom felbomlását
idézheti elő (lásd a Szent család vagy a Kommunista kiáltvány világképét). Azután a
nemzetépítésben mesterkedő hatalmak (jobbára épp létfeltételeik új társadalmi alapér¬
tékeinek ellentmondóan) — leginkább a patriotizmus, a profitorientált magántulajdon,
az új idealizmus vagy az individualizmus révén — immár a szükségszerű osztály-alapú
konfliktusokat is magukkal hozzák: a proletárok ellentmondó helyzete és ,, egyre nö¬
vekvő szembenállásuk az állammal és az uralkodó osztállyal szükségszerű következmé¬
nye a modern társadalomszerkezetnek, de hamarosan megpróbálják majd szétrombolni
ezt a struktúrát. ""! Mindennek következménye, hogy ,,a jelenben cselekvés" tényekre
és aktualitásokra építő tervezetei korántsem a közösség-elvűség idealizált képeit öltik
magukra, hanem csak a valóságos mozgalmat szem előtt tartva épülhet ki mindez, ezért
a cselekvés-filozófia itt a , hatni, hatással lenni" megvalósítását tűzheti ki célként. Ezt
az elvet azonban a , cselekedj a világban" kanti kategorikus imperatívusza már mintegy
a hegeli fenomenológia felé mozdítja el, az ,,egyenléség—szabadsag—testvériség” elmé¬
letileg szentként tisztelt jelszava azonban ettől már mindenképp megvalósíthatatlanná
válik, a tagadás pedig a lázadásokhoz visz közelebb — s Marx erről beszél, amikor az
idealizmus materializmusba való átfordításának programját pártolja. !?
Elgondolkodtató, értelmes, kihívóan továbbgondoló és vitatkozó monografikus áttekin¬
tést (bármily könnyed és világos a nyelvezete, átlátható a narratíva-rendszere) vétkes
dolog rövid vázlatpontokba szedve összefoglalni. Erre nálam Balibar sokkal inkébb
képes, így további szövegek citálásától itt eltekintek. A kötetet olvasni érdemes, s a
róla született filozofikus interpretációk a kiadó weboldalán is megtalálhatóak." A mi itt
konklúzióként még helyet kell hogy kapjon, az pusztán hipotetikus utóhang: Balibar
(kétségtelenül nem mai, éppen negyedszázados, de érvényét korántsem vesztő!) mono¬
gráfiája nem csupán Marxról szól, hanem kicsit az ezredvég kelet/nyugat problemati¬
kájáról, az elhasznált ,,dial-mat” végleges diszkreditálásáról, a nyugati filozófia útkere¬
ső világképeinek és megerősödő új rendszerképzeteinek kritikai ellenoldaláról ugyan¬
csak, egyúttal valamiféle egészséges invitáció is mindez a lebutított szocializmus híve¬
inek, akik már rég nem Marxot olvassák, hanem a sületlen és programos marxistákat,
amilyen Marx sosem volt. Balibar persze mintegy a saját filozófiáját is tükrözi Marx
filozófiájáról szólva, de segít abban is, hogy e poros marxizmus leporolása ne az egész
marxi életmű sutba dobásával végződjön. Mert annak nem csak, vagy nem elsősorban
a proletár, nem is a burzsoá, hanem a társadalom (s minden társadalom) öntudat és
kritika nélküli tudománytalansága, a politika és filozófia közötti közvetítő szerep leér¬
tékelése lesz csak következménye. Ez olyan botorság, amit sem Marx dialektikája, sem
a filozófia számára hozott világképi kontrasztja, sem az értelmező társadalom nem
érdemel meg.
Jócskán kérdéses persze, hogy 200 évvel később, a 21. században miképpen lehet még
újraértelmezni a világösszefüggések korábbi korszakában, azon belül is a globális ka¬
152