Stranica 151 [151]
(mondjuk így: iskolásan, kézikönyv-szerűen) áttekint a marxi életműből, szinte építő¬
kockánként is újfajta konstrukció összképét kínálja. Mégpedig nem pusztán Marx
munkássága tekintetében, hanem a mának szóló analógiákat illetően is. Az öt nagyobb
fejezet áttekintő időrendi képet is ad, de egyszersmind a párhuzamok, előfeltételek,
kortárs tudás és vitakultúra, elemző tanulságok és világnézeti rokonszenvek konstruk¬
tuma is. Kezdi a marxista filozófia és Marx filozófiája, a nem- filozófia és a dialektika
forrásvidékeinek áttekintésével (Althusser tanítványaként a mester szerinti) idealista
elméletekkel, az 1845-ben írt Tézisek Feuerbachról értelmezésével, az idealista filozó¬
fusok elméleti humanizmusának és historizmusának ismertetésével, a Német ideológia,
az ember vallás révén saját lényegétől elidegenedő sérülékenységének bemutatásával
(I-II. fejezet), majd folytatja a fétis és az árutermelés politikai gazdaságtanával, a for¬
radalommal, az idealizmussal és a szubjektum, valamint , az emberi lényeg" ontológiai
kulcsproblémáival." A hatalom és függőség, a tudat autonómiája, az intellektuális és
ideológiai világegész működése, a szükségszerűség, idealizmus, eldologiasodás, az
emberi jogok kérdése, a bálványtól a fétisig húzódó erővonalak fogalmi seregszemléje
alkotja a III. fejezetet gondolatmenetét," hogy egyfajta , értékautonómiát" szem előtt
tartva a szerves értelmiség szerepét, az ideológiai államapparátust, a domináns ideoló¬
giák osztályállami prioritásait az értékek szimbolikájával tegye átláthatóvá, s a min¬
dennapi élet fenomenológiáját már a pénz és a törvény nyelveként jellemezze, S a ,,cse¬
reérték fetisizmusat” jellemző koncepciót megjelenítő , használati érték" fundamentális
kérdését a baudrillard-i kifutásig vezesse. A IV. fejezető már a történelem integráló és
oksági dialektikáját, az osztályharc jelenvalóságát, a valóságos ellentmondások és az
ökonomizmusok teóriáit (Engels és Lenin mint filozófusok és teoretikusok, akik dia¬
lektikusan materialista mozgalom- víziót faragtak a , tagadás tagadásából"), egyúttal az
idő és a haladás fogalmi hálóit is felöleli. A záró V. fejezet? (a mellékletek, a kronoló¬
gia és a bőséges szakirodalmi rendszerezés előtt) mintegy a megérteni vágyó, de a fo¬
nalat valahol elveszítő olvasóval kerül dialógusba, s a tudomány és a forradalom alap¬
kérdéseit, a filozófiai életmű , cselekvésbe" átfordítható hasznát és evidens haszonta¬
lanságát vezeti fel, végül a Marx ellen és mellett kitermelődő tudás-partnerségek, ideo¬
lógiák, mozgalmi tézisek, világképek általános és szakkérdéseket tárgyaló forrás¬
irodalom foglalatát adja.
Érdemes persze azt is látni (ma már ez egyre egyértelműbb), hogy mindaz, ami Marx¬
nál a társadalom átalakítására elszánt elidegenedés-ellenes (éppenséggel a Gazdasági¬
filozófiai kéziratok kora és alapértékei) idealizmusokkal szembeni kritikájába bepillan¬
tást enged, az gazdagon összefügg a mindenkor fennálló politikai rendszer(ek) értéke¬
lésével, a világkép-konstituálás szubjektív és gyakorlati normáival is:,, Marx úgy gon¬
dolta, hogy a szubjektív cselekvés, amiről az idealizmus beszél, csupán nyoma, tagadá¬
sa (egyszerre felismerése és félreismerése) egy valóságosabb, "hatékonyabb" cselek¬
vésnek. Mondhatjuk úgy is: olyan cselekvésnek, mely egyszerre a külvilág konstituálá¬
sa és önmagunk képzése (Bildung) vagy átformálása." Mármost a marxi proletariá¬
tus-kép és az önkép-építmény Balibar szerint épphogy nem az idealizmus ellen hat,
hanem ellenkezőleg, a materializmust erősíti, miáltal az emberek többsége szembe
151