Stranica 139 [139]
OCR
eger újabb változataiból,! Jean Ziégler szociológiai kutatásaiból,!! Achille Mbembe posztkolonializmus-attekintéséb6l,!* Frantz Fanon évtizedekig mérvadónak tekintett fajelmélet-kritikai munkásságából is tudjuk," miképpen alakult az éhezés, a rabszolgaság és a periférián élő vagy az alá zuhant népek gazdasági potenciálja az elmúlt évszázadban, s főképp miként formálódott az erről való egész teoretikus merengés ez idő alatt. A kortárs eszmeáramlatok között az elmúlt tizenöt évben is fölerősödött az a kritikai tónus, mely nem kíván hódolni a jajongó-sajnálkozó posztgyarmati kórusműveknek, a nyugati világ bűnbánó lelkiségének, mely a gyarmatosítás és imperializmus bűnét megvallani hivatott nyugati morálfilozófiai örökség és európai humanista lelkiség tükreként a modernitásban egyfajta kríziskudarcos attitűddel a humanizmus drámáját az univerzalizmus küldetéstudatával vegyíti egybe. Ebbe mintegy , belelógott"? az egzisztencialista, fenomenológiai filozófia, a morálteológia, a nietzschei , Isten halott" problematika logikája és még a modernitás számos alternatív olvasata, no meg a posztmodern világképek közül is egypár. S ha konkrét, élő közösségeket tekintünk politológiai, vagy épp antropológiai pillantással illetve őket, feltűnik, hogy miben és hogyan képes akár tényleges jelenléte nélkül is áthatni minden helyit, lokálisat, autentikusat, hagyományosat és maradványosat is az örökség értéke és terhe, ! az uralom fenntartásának és biztosítékainak polgárháborút eredményező összefüggései, iójá kitett bármely népeket elbódító illúzió," vagy akár az önuralom / önkreatív / civilizatorikus szabadságosság esélye!" — mindezek egyformán , szenvednek" az átírás és újraértelmezés nyűgjeitől. Sőt, ahogyan Césaire hangsúlyozza: érdemes lenne itt és most nemcsak tisztán látni, de tisztán el is gondolni és ki is mondani, hogy a gyarmatosítás nem egyszerűen vallási térítés, jószolgálati helyszín, önkéntességi terep, vagy a testvériség és közösségiség filantróp megnyilvánulása, az egészség és járványok határainak átrajzolása, uralomkiterjesztés Isten nevében vagy a jog gyakorlásának értelmében, vagyis civilizatorikus áldás..., hanem épp végzetes döntés arról, hogy a belső ellentmondások is kívülről rendezhetők, a helyi történelem is kénytelen-kelletlen a világtörténelembe kell illeszkedjen, s az emberi, gazdasági, versenyképességi antagonizmusok is éppen a , jótevő" európaiaktól, , segítő" amerikaiaktól, , fejlesztő" keletiektől jönnek. És jönnek immár a különböző imperializmusokat időben messzi-messzi távolságban is követő megoldásokkal, jönnek mindmáig. Ezt a ráébredést, a kritikai hajlandóságot és az egész , hanyatló Nyugat" ismételt és totális ránehézkedését az afrikai térségre nemcsak az antropológus Shils és amerikai kutatócsoportja, de a hatalom mindenhol jelenlétét is kultúra-kritikával illető összehasonlító irodalomtörténész Edward Said Orientalizmusa!? ugyancsak olyan aspektusban mutatja be, mely nem a Kelet kultúrájának őszinte hódolatával azonos, nem a keleti kultúrák csodálatának 19. századi franciás hagyományát, vagy a brit gyarmatosítók gyűjtőtevékenységét tükrözi csupán, hanem a megismerés és megértés keleti vagy nyugati világlátáson alapuló különbségét sokkalta inkább hangsúlyozó birtokbevételi eljárást is. Said optikáján át az európai civilizációs önkép (görög filoszokkal, Dantéval, francia realista regénnyel, Marx osztályelméletével, Renan vagy Goethe keleti imázsá139
