Page 135 [135]
Látszatok zuhatagától
a félperiférikus orientalizmusig
Margináliák az orbáni alávetés rendszeréhez
A Gergely Andras
Csupán egy ködös vasárnap délutánra való sejtés, tétova okfejtés hajt, amikor ez alábbi
kósza antipolitizálás kalandjába indulok. Nem próbálok sem magasröptű politikaelmé¬
leti, társadalomfilozófiai vagy morálteológiai kinyilatkoztatásokat összehordani, s ha
vázlatos jegyzeteim, kérdésfelvetéseim egyáltalán közlésképesek, a lehetséges kritikai
filozofálást és elméleti rendszeralkotást valamely látványosan vállalt tudás¬
szkepticizmussal helyettesítő sejtésekként foglalom össze. A vétlen Olvasot, ki erre
tévedt, talán illő is lenne megkövetnem, ám ezt úgy teszem, hogy már bevezetőben is
elriasztom a továbbolvasástól. Itt valójában kósza kérdésfelvetések következnek, me¬
lyek nem minden értelemben véve látszatvilágok látszatvalóságai, de sok tekintetben
talán tükrözik a jeles dél-amerikai szkeptikus, Nicolás Gómez Dávila rejtőzködő szö¬
vegvalóságának hatását és némely arculatváltozásait, melyekben nyílttá válik a , rejtett
szöveg" sugallata a kortárs világról, amely a maga korszakos utálatosságában csupán
feljegyzésekre méltónak ítéltetik. Ítéltetik, de el nem fogadtatik. Sok-sok filozofikus
szentenciája közül az egyik igen sokat sejtetően körvonalazza a (valahol gondolatok és
sűrűre rótt sorok mellé firkantott) világképet, mely szerint a ,,///dtszatok zuhatagában
az értékekben bukkan elő a valóság". Könyvéről hosszasabban is írtam már,! de most
nem idézgetni kívánom, és nem is ismételni Davila nyűgösen és rendíthetetlenül pes-¬
szimista jegyzetgyűjteményét, csupán annak bevallására kényszerülök, hogy szórakoz¬
tatóan packázó hangnemben fogant filozofikussága fölöttébb serkentő hatású is tud
lenni." Világképében ugyanis nemcsak a kritikai filozofikus bölcselkedés szarkaszti¬
kus, vagy tán inkább reakciósnak tetsző alapállása szolgál a meghatározóan illúzió¬
mentes létmódot vállaló és a kortárs világban valamely politikai ideológia szolgálatába
állók szánalmasságát lenéző alaphanggá, hanem a kénytelen megalkuvás is: ,, Tiszta
lelkiismerettel foganatosithatunk antiliberális intézkedéseket, mert a szabadság nem a
legfőbb érték" — írja egyik aforizmájában.? Persze, ha életművét nem ismerjük, ha a
vérbő szocializmussal, katolikus konzervativizmussal vagy szkeptikus romanticizmus¬
sal totálisan szemben álló világa magyarázza is talán, mitől ilyen kitartóan érvényes
modernitás- kritikai értelmezése, ettől még nem kell kapaszkodnunk undok szavaiba. A
hetvenes évek közepe és a kilencvenes évek eleje közötti időszakban írott világnézeti
széljegyzetei mégis mintha provokálnának, megcsúfolnának, rajtakapnának azon, hogy
mi sem változott, semmi sem lett jobb azóta: , A modern korban két alternatíva kínál¬
135