Oldal 108 [108]
OCR
rációs szakadék soha nem volt olyan mély, mint manapság; a harmadik csoportba a jövőre orientálódó , prefiguratív" kultúrák tartoznak, amelyek igazodási pontja az ,,ismeretlen gyermek". Ezek a kultúrák együtt, egymás mellett léteznek, az átlépés egyik kultúrából a másikba nem évszázadokat vesz igénybe, legfeljebb egy-két nemzedéket. Példaként az 1928-ban megfigyelt, kőkorszaki kultúrájára büszke , manus" népre hivatkozik: a fejlődés vertikálisan felépülő időjében alacsonyan iskolázott proletárjai lehettek volna egy olyan világnak, amelyre semmilyen hatásuk nincsen. Negyven évvel később gyermekeit már a továbbtanulásra készíti fel, jogásznak, orvosnak készülnek." Jövőkép Vajon a posztindusztriális vagy jóléti társadalom még mindig igényli azokat a puritán időértékeket, amelyek segítettek kiszabadulni a nyomorból? Mi történik, ha egy automatizalt világban problémát jelent a meghosszabbodott szabadidő? Vagy talán már el is kezdődött ez a folyamat? A kérdések implikálják a válaszokat: már ma is átéljük, hogy problémát okoz a szabadidő meghosszabbodása. A munkanélküliség okozta problémák, amelyeket a személyiség széthullása mutat látványosan, szintén az idő — pénz érték- és normarendszerében következnek be. (Nem véletlen, hogy a tradicionálisan is szocializálódó nők ritkábban halnak bele a nyugdíjazásba!) A munka teljes mennyiségének — elosztható mennyiségének — csökkenése esetleg kényszerűen tömeges méretű pszichózissal, a társadalmak ilyen eredetű szétesésével fog járni. 108
