Oldal 106 [106]
OCR
Az így növekvő gyermek szocializációjában gyengébben fejlett, vagy hiányzik az időtakarékosságra épülő rendszeresség, pontosság, fegyelem dimenziója, nem elég fejlett az előrelátásra épülő tervezés készsége és késztetése, és gyengébben fejlettek az olyan személyiségvonások (pl. versenyszellem, individualizmus stb.), amelyek sikeressé teszik az időnyomás alatt dolgozó társát. Ez a szocializáció viszont a családi szerepeknek nagy fontosságot ad, felkészít a közösségi kapcsolatokra, a szolidaritásra, a munka rorerirr re, a mélyen szocializált munkaismeretekre. K onfliktusok A mondottakból következik, hogy nézetem szerint az ipari forradalom utáni társadalmak közösségei és szervezetei olyan időfogalmak és időbeli algoritmusok szerint működnek, amelyek más minőséget képviselnek a tradicionális közösségekével és szervezetekével összehasonlítva. A társadalom azonban dominanciájával és sikeres működésével asszimilációra készteti alcsoportjait, szubkultúráit is. Az iskola — amely a szocializáció másodlagos terepeként a kulturális örökség átadásában döntő szerepet játszik — a kapitalizmus időfogalmával és időszervezésével operál. Aki ehhez nem képes alkalmazkodni, az sikertelenségre ítéltetik. Ha a társadalom úgy épül fel, hogy elsősorban az iskolai előrehaladáshoz rendelt társadalmi pozíciókat, sőt életesélyeket, akkor az iskolai alulteljesítés vagy sikertelenség az egyén (család) teljes életpályáját meghatározza. Az iskolai követelmények ma is a klasszikus kapitalizmus időértékelését tükrözik: az ipari termelés racionalizmusa által kialakított módon: percre megszabott megjelenési kötelezettség, irányított együttműködés, a munka és szabadidő szabályozott szakaszai, előre készülés az időben történő megjelenés perfekciójához, a , tanulás" és a közösség életének teljes időbeni és térbeni szétválasztása és így tovább. Melegh Csilla könyvének címe — Az iskola időarcai — frappánsan fejezi ki ezt a meghatározottságot, a könyv tartalma pedig sokoldalúan jeleníti meg az iskolai idő(k)nek a tanuló, a gyermek időjével való gyakori szembenállását." Mindezek tökéletes ellentmondásai a fent jelzett , cigányos" életvitelnek. Ráadásként még hozzá kell fűzni, hogy ez az algoritmus alapjában véve nem, illetve nem csak a gyermek életét szabályozza, hanem a felnőttét is — elismerve vagy látensen. Ugyanis a kisgyermek — még a közösség kontrollja nélküli mozgást jobban megengedő modern nyugatias kultúrákban is — nem eléggé felkészült ahhoz, hogy az iskolázást mint személyes tevékenységet önállóan végezze. A szülőknek, gondozóknak kell figyelniük az időt, kiszámolniuk este, hánykor csörögjön az óra, meg kell tenniük, amit a felkészüléshez szükségesnek látnak (reggeliztetni, összecsomagolni, öltöztetni), a gyereket óvodába/iskolába vinniük, kísérniük, majd pedig délután érte menni, hazakísérni, esetleg különórára vinni — és így tovább. Sőt az előző napi felkészülés is a családra rója annak terhét, hogy iskolás gyermekük elkészítse a leckéjét, táskájában benne legyenek 106
