Page 104 [104]
OCR
nyos helyzet című alapművében. Ebben az esetben nem , hátrányos helyzetről" van szó, hanem az élet szervezésének eltérő mintázatáról." (Eredménye azonban az iskolai sikertelenség lehet, amely nem a kedvezőtlen egyéni adottságokra, hanem az iskolázás szempontjából kedvezőtlen társadalmi feltételekre vezethető vissza — tehát mégis csak a , hátrányos helyzet" fogalmánál tartunk.) Aprónak tűnő, de jelentős különbségek az alábbiak. A cigány család és közösség a gyermeknek nagy mozgásteret — fizikai szabadságot — ad a közösség lakóhelyén. Azaz a gyerekeket a család akkor tudja biztonságban, ha a közösség felügyelte térben mozog, bármilyen szabadon mozogjon is ott. A közösség felfogása szerint nincs biztonságban a gyermek akkor sem, ha a lakásba van bezárva. A lakótelepen lődörgő cigány gyerekeket látva a nem cigány szemlélő talán hajlamos arra a következtetésre jutni, hogy a cigányok nem törődnek a gyerekeikkel, hiszen , kizárják őket a lakásból". A roma szemlélő viszont a nem cigány gyermekek hiányát a szabad tereken úgy értelmezi, hogy a gádzsó családok nem törődnek gyermekeikkel, hiszen , bezárják őket a lakásba". Egy másik példával illusztrálva az értékütközést, a cigány kisgyereknek ,,minden meg van engedve", mindent kipróbálhat, ezért hogy ne essen baja, a család valamelyik tagja állandóan vigyáz rá: azaz egy megbízható, felelős személy fizikai jelenléte nélkülözhetetlennek látszik a kisgyermek mellett. Számukra a gádzsó család szeretetlen és óvatlan, mikor megbízható felügyelete nélkül engedi el például kisgyermekét iskolai kirándulásra, ahol nincsen jelen a család megbízható tagja. Lehet, hogy ez a személy maga is gyermek, ám a közösség tagja, akire — életkorától függetlenül rá lehet bízni kistestvére felügyeletét. Fontos és sokak által leírt jellemző az azonnali szükséglet-kielégítés, az azonnali jutalom, illetve büntetés — a kultúránkban elsajátítható késleltetés a tervezés, az előrelátás alapja. Az éhes, síró csecsemő a hagyományok szerint a cigány anya szégyene, mert csak a gádzsókra jellemző, hogy sírni engedik éhes ki104
