Stranica 102 [102]
Több teória létezik annak magyarázatára, hogyan maradhattak fönn nemcsak tradicio¬
nálisnak, de egyenesen archaikusnak tűnő kultúrák a modern Európában. A tradicioná¬
lis kultúrák közé tartozik a cigány kultúra is. Nem szeretnék itt bonyolult elméleti fej¬
tegetéseket idézni e kultúra mibenlétéről, ehelyett mindennapi kutatási tapasztalatokra
hivatkozom. Ha a cigányként definiált csoportot vizsgáljuk, nagy hasonlóság mutatko¬
zik Európa vagy az euro-atlanti civilizáció bármely országát választva a tapasztalat¬
gyűjtés színhelyéül. Magatartásában, életstílusában, megjelenésében a környező, do¬
mináns vagy többségi társadalmaktól különböző, egymáshoz azonban hasonló közös¬
ségekre gondolunk.
Nyilván nem valamennyi , etnikai cigány" vagy roma egyéni magatartásáról van itt
szó, hanem egyes, hagyományaikhoz ragaszkodó közösségeikről. Amikor életmódjuk¬
ról, időgazdálkodásukról és perspektíváikról esik szó, ma már valójában senki sem
gondolja, hogy úgy kellene beilleszkedniük a társadalmi munkamegosztásba, ahogyan
térségünkben az államszocializmus a nyolcvanas évek végéig megkísérelte: a formális
iskolai végzettséghez, illetve annak hiányához alkalmazkodva ipari segédmunkásként,
betanított munkásként. A rendszerváltás és a tervirányításos gazdaság összeomlása
maga alá temette ezeket a kezdeményezéseket mindegyik volt szocialista országban. A
, mi lett volna, ha ...” kérdése itt nem olyan rossz kérdés, más vonatkozásban: a jóléti
országokban élő cigányság példája azt mutatja, hogy e közösségek legfeljebb átmeneti¬
leg, kényszermegoldásként engedik tagjaikat az ipari vagy ipari jellegű termelésben
beosztottként dolgozni.
Ipari forradalom és kapitalizmus
Történetileg az , időgazdálkodás", az , időtakarékosság" az ipari munkával alakult ki.
, Az ipari munkával érdekházasságra lépett puritanizmus” — ahogyan Thompson szel¬
lemes tanulmányában fogalmaz — tanította az embereket az idő új értékelésére, kisgye¬
rekkoruktól arra oktatva őket, hogy minden nappali órát munkával töltsenek, és hogy
az idő pénz." Az új értékrend és az új magatartásformák elterjedése nyomán nemzetek
sora emelkedett ki a szélsőséges nyomorból.
Az időtakarékosságra való rászorítás fő eszköze az ipari üzem, az ipari termelés szük¬
ségleteihez és racionalitásához alkalmazkodó időbeosztás, fegyelem. Ehhez a — főleg
protestáns — moralisták szolgáltatták az ideológiát, amint azt Max Webertől is jól tud¬
juk.
Ennek a szocializációnak még egy kiemelkedő fontosságú intézmény állt a szolgálatá¬
ban: ez az iskola. Már a 18. század végén születtek olyan művek, amelyek az iskolát
úgy mutatták be és értékelték, hogy neki köszönhető a kisgyermekek munkához szok¬
tatása 6-7 éves korban; az iskola, az iskolamesterek feladata, hogy rendszerességre,
fegyelemre és pontosságra nevelje a gyermekeket. A zaz az iskola ebben a vonatkozás¬
ban nem mint az ismeretek, a kultúra átörökítésének intézménye nyer fontosságot, ha¬
nem szocializációs — pedagógiai kifejezéssel: nevelési — jelentősége a hangsúlyos.
102