Stranica 101 [101]
Az idő fogságától szabadon!
Forray R. Katalin
Az idő múlásának mind az észlelése, mind az értékelése kultúránként változik. A mo¬
dern nyugati társadalomban az idő nagyon becsesnek tűnik, mert lineárisan van meg¬
szervezve: ha tervünk van, ha valamely cél felé törünk, rosszul tűrjük, ha megszakítják
tevékenységünket. Márpedig az előrelátás, a tervezés, a jutalom elhalasztásához való
alkalmazkodás mind olyan magatartások vagy az azokat formáló attitűdök, amelyek az
időnek a mi kultúránk szerinti értékelésén, érzékelésén és strukturálásán alapulnak.
Vekkerrel ébredünk, nézzük az órát, nehogy elkéssünk, sietünk, hogy mindent elvé¬
gezhessiink, amit tervbe vettünk, s a jól végzett munka jutalmával fekszünk le, lehető¬
leg időben, hogy eleget tudjunk aludni. Hétvégeken, szabadság idején aztán szabad
kikapcsolnunk az ébresztést, letenni a karórát, és hajnalig fennmaradni vagy éppen
aludni egész nap. Az ekként strukturált időt a munkavégzés dominálja. A munkanélkü¬
liségnek éppen az a legnagyobb veszélye, hogy az érintett kiszakad magatartását, sőt az
sree
Vannak azonban olyan kultúrák, kulturális csoportok, ahol az idéérzékelésre és idé¬
gazdálkodásra nem ez a struktúra a jellemző. Vonzó a gondolat, hogy ezekről a csopor¬
tokról Bourdieu nyomán mint olyan térben is elkülönült egységekről — régiókról és az
ő értelmezése szerint etnikumokról — beszéljünk, amelyek különbözőségét és egyedi¬
ségét nem a tér alakítja (alakította) ki, hanem az idő, a történelem. A területinek is ne¬
vezhető gondolkodásmód hajlik arra, hogy rangsorba állítsa gondolkodása tárgyait, a
különböző kultúrákat — régiókat és a régiók népét, az egyes etnikumokat — a fejlettség
történetileg elért foka szerint. Különösen hangsúlyos a rangsor léte azért, mert éppen¬
séggel az időről van szó. Azaz arról, hogy az eddig elért fejlettségi szintet meghaladva
a csoport majd elér egy továbbit és még egy továbbit, míg el nem érkezik a mi modern
szintünkre — amelyhez képest , még csak" valamely alacsonyabb szinten időz. Ez az
evolucionizmus nem Bourdieu jellemzője, bár az elény—hatrany, megfosztottság és
annak korrekciója értelmezhető a fejlődés magasabb szintjéért folytatott versenyként,
mindenesetre szemben áll a multikulturalizmus alapértékével, a kulturális relativiz¬
mussal.?
Nem állítom, hogy a tradicionalizmus—modernizmus aspektus, amelyet a következők¬
ben alkalmazok, teljesen szemben állna a kultúrák evolucionista felfogásával. Szeret¬
ném azonban hangsúlyozni, hogy ezekkel a fogalmakkal nem a fejlődés időbeliségét
szeretném kifejezni, inkább eltérő fejlődési utakat, amelyek térben és időben találkoz¬
nak.
101