Oldal 81 [81]
birtokában is permanensen az általa megértett önérdeke ellenében cselekedni. (3) A
középiskolai történelem tananyagnak része az állampolgári ismeretek és a szavazati
rendszer felépítése is. (4) Az iskola az életre készít fel, ezért oktasson mindent, ami az
életben szükséges. Egyrészt — meglátásom szerint — az életre csak az élet készít fel.
Másrészt az élet nagyon gyorsan tud változni, így nem biztos, hogy szerencsés folya¬
matosan az iskolát az élethez igazítani. A humanisztikus felfogás éppen azt mondja,
hogy az iskola olyan elméleti alapokat kell, hogy adjon, amelyek aztán alkalmazhatóak
a gyakorlatban. Ez azonban feltételezi, hogy a diák önállóan kíván gondolkodni és
alkalmazni bármit is a megtanultakból. Harmadsorban pedig egyre fokozódik az az
elvárás, gyakran az állam részéről is, hogy a diákokat naponta minél tovább bent kell
tartani az iskolában, mert az intézmény feladata mindent megtanítani. Ez nem így van.
Az iskola a gyermek fejlődésének egyik színtere csupán, a család és a társas közössé¬
gek mellett. Nem szerencsés mindennek a tanítását rá hárítani, és nem is alkalmas rá,
egyszerűen azért, mert nem lehet minden harmadik munkavállaló pedagógus (a mosta¬
ni létszám a jelenlegi feladatok ellátására sem alkalmas), illetve a tanárnak is van csa¬
ládja, gyermekei, akiket szeretne ő felnevelni, nem pedig a kollégák által , neveltetni".
A humanisztikus (vagy nevezzük konzervatívnak?) középiskola-kép egyik legkoheren¬
sebb összefoglalását a német Nobel-díjas fizikus, Werner Karl Heisenberg (1901—
1976) 1976-ban magyarra fordított cikke adja.”* (1) , Gyakran esik szó arról, hogy va¬
jon nem túlságosan elméleti és élettől idegen-e az a tudás, amit a gimnáziumban elsa¬
játítunk, s hogy vajon a technika és természettudomány korában megfelelő gyakorlati
irányú képzés nem készítene-e célszerűbben elő az életre? Ezzel a humanisztikus mű¬
veltség és a mai természettudomány viszonyának sokat taglalt kérdését érintjük." (2)
, Melyek azok az okok, melyeket a humanisztikus gondolat képviselői mindig újból fel¬
hoznak az antik nyelvekkel és antik történelemmel való foglalkozás érdekében? Minde¬
nekelőtt joggal hivatkoznak arra, hogy egész kulturális életünk, gondolkodásunk és
érzelemvilágunk az európai kultúrkör szellemi szubsztanciájában gyökerezik, tehát
abban a szellemi lényegben, amely az antik világban kezdődött, melynek kezdeténél ott
állt a görög művészet, a görög költészet és a görög filozófia, amely azután a keresz¬
ténységben az egyház létrehozásával megélte nagy fordulatát, S végül a középkor végén
a keresztény erkölcsnek az antik szellemi szabadsággal való nagyszerű egyesítésével a
világot mint Isten világát felfogta, s a felfedező utakkal, természettudománnyal és tech¬
nikával alapjaiban átalakította. A modern élet minden területén, tehát minden olyan
esetben, amikor akár szisztematikusan, akár történetileg, akár pedig filozófiailag a
dolgok mélyére hatolunk, azokba a szellemi struktúrákba ütközünk, amelyek az antik
világban és a kereszténységben keletkeztek. Ezért a humanisztikus gimnázium mellett
fel lehetett hozni azt az érvet, hogy jó ezeket a struktúrákat ismerni még akkor is, ha a
gyakorlati élet számára erre az ismeretre sok esetben nincs szükség." (3) ,,...eurdpai
kultúránk egész ereje az elvi kérdésfeltevés és gyakorlati cselekvés közti szoros kapcso¬
latból ered, s mindig is ebből a kapcsolatból eredt. A gyakorlati cselekvésben más né¬
pek és más kultúrkörök éppolyan tapasztaltak voltak, mint a görögök. Ami azonban a
görög gondolkodást első pillanattól kezdve megkülönböztette más népek gondolkodá¬
81