Stranica 80 [80]
litika gondolatával. Ami még érdekesebb, hogy azok, akik ezzel szemben a humanisz¬
tikus oktatásszemléletet vallják, nem igazán tudtak koherens válaszrendszert adni a
pragmatikus nézetekre.
Elsőként következzenek a pragmatikus elmélet legfontosabb állításai:"? (1) , Az agyu¬
kon átáramló információmennyiségből alig lesz használható tudás." (2) , Nem azt
mondom, hogy mindez haszontalan ismeret, és a tananyag, ahogy van, hiábavaló. Azt
mondom, hogy a gyerekek agyán átáramló irtózatos információmennyiségből nem,
vagy csak alig lesz később használható tudás." (3) , Ami szerintem elsősorban hiány¬
zik, az a motiváció. A gyerekek nem értik, mert senki el nem magyarázza nekik, hogy
miért jó az nekik, ha megtanulnak adatsorokat. Mármint azon kívül, ha kis időre elrak¬
tározzák az elméjükben, akkor jó osztályzatokat kapnak, ha pedig nem, akár meg is
bukhatnak, és az ciki. Már a kicsik is azt hallják, hogy azért kell olvasni, mert különben
"buták lesznek." Büntetés-jutalmazás; dicséret-megszégyenítés. Ennyit tud a rend¬
szer." (4) , Az iskolának meg kell keresni a kapcsolódási pontokat a tanított ismeret
és a gyerek, mint személy között. Azt kéne kommunikálnia, hogy ez a világ valójában
fantasztikus, és az övék — minden ismeret segíti őket abban, hogy egyre inkább birtok¬
ba vehessék. "?? (5) , Van olyan, persze, hogy történelem és állampolgári ismeretek. De
a gyerekek nem tudják, hogy mi a politika. Néha az az érzésem, az iskola vagy óvni
akarja őket ettől, vagy ő maga sem tudja. Pedig a gyerekeket meg kell tanítani politi¬
zálni. Tudniuk kell, hogy működik a választási rendszer. Hogy mi a demokrácia, mi
annak az ellentéte, és milyen demokráciák vannak. Az iskolában nem tudják meg, mik
az állampolgári jogok és kötelességek, hogy mi az az állam, milyen formái és felfogá¬
sai léteznek. Mindezt úgy kéne megtanítani, hogy érezzék: a személyes életükről szól,
mert rövidesen, állampolgárként, bele kell szólniuk a politikába. A saját érdekük¬
ben."
A felsorolt igények alapján tehát ez a publicisztika is (számos hasonló van) joggal ne¬
vezhető pragmatikusnak, ugyanakkor az emberképe alapvetően liberális jellegű, illetve
az igényrendszerének megvalósíthatósága szempontjából idealista. A vita igénye nél¬
kül érdemes megnézni az állítások mögötti elvi alapokat. (1) A diák nagy mennyiségű
információt kap, amelyből nem lesz használható tudás. Másképpen fogalmazva, men-¬
nyivel leszek jobb szakács például Londonban, ha a gimnáziumban rengeteg Arany
János-memoritert tanultam meg? A válasz a kognitív rendszer (idehaza szinte egyálta¬
lán nem hangoztatott) fogalmával adható meg. Minden, amit megtanulunk, valamilyen
módon erősíti kognitív készségeinket, így a memoriterek javítják a mnemotechnikán¬
kat. Tehát nagyon valószínű, hogy ,,szakacsunknak” sokkal gyorsabban fog menni a
magyar és az angol konyhai szakszavak elsajátítása. Azaz az Arany-versek megtanulá¬
sa nem haszontalan, egyszerűen csak nem közvetlenül hasznosul. (2) A motiváció az
iskola és a pedagógus által adható, mégpedig logikus módon a tanulás céljainak kijelö¬
lésével. Ezen emberképpel pontosan az a probléma, hogy feltételezi, a megértés helyes
cselekvéshez vezet. Könnyen belátható, hogy ez nem igaz, hiszen az emberek túlnyo¬
mó többsége tisztában van az alkohol, cigaretta és drogfogyasztas drámai élettani hatá¬
saival, ennek ellenére többen e szenvedélyek betegei. Tehát az ember képes tudása
80