Stranica 79 [79]
nincsenek külön államilag készített tankönyvek és idegen nyelvű atlaszok, a csoport¬
bontások miatti nagyobb tanárigényt nem finanszírozza az állam, a magyar nyelvű
oktatásra kidolgozott kerettanterv ezekre az iskolákra is vonatkozik, ahogy az érettségi
követelmények is ugyanazok. Azaz tulajdonképpen az állam nem foglalkozik a két
tanítási nyelvű iskolákkal, amiből viszont következik, hogy ezek az intézmények szá¬
mos területen meglehetősen autonómak, például teljesen egyedi hatáskörben oldják
meg a felmerülő problémákat." Azaz jelenleg rájuk paradox módon nem feltétlenül
igaz az alábbi kijelentés: , Magyarország számára, ha az országba a lakóit is beleért¬
jük, akkor a szociálpolitika központú megoldás a legégetőbb. Ez ad megoldást a sűrű¬
södő társadalmi konfliktusokra és a felzárkózásra, azonban a politikai elit és az ország
erre van a legkevésbé felkészülve. Az "erős állam" kifejezésnek az oktatás terén ma
negatív jelentése van. Az iskolák ma szenvedik az erős államot, mert elveszítették az
autonómiájukat. A tudásalapú társadalom ’erds állam"? politikája nem az autonómiák¬
ba való részletes beavatkozást jelenti, hanem a célok széleskörű társadalmi vitán ala¬
puló kijelölését, a feltételek biztosítását és a célhoz vezető intézményes eszközök kiala¬
kítását. Ez egy mindenki számára egyenlő mobilitási esélyt teremtő szociálpolitika és
oktatás lenne, amely alulról szélesíti a tudásalapú társadalomban dolgozni tudó kö¬
zéposztályt szociálpolitikával, oktatással és aktív munkaerő piaci [igy] megoldások¬
kal.
Ebben a rendszerben tehát az alábbi elmélet is felveti a kérdést: hol a helye a két tani¬
tási nyelvű iskoláknak a vitairat szerzőjének modelljében? Az angol nyelven való okta¬
tás problémája a finn oktatási rendszerben is felmeriilt.!° , Az iskola néha egyenesen
maga okozza az egyenlőtlenségeket azzal, hogy a különböző kultúrával érkezett gyere¬
kek között eleve ragsort á/lít fel, s az egyiket értéktelennek nyilvánítja. Az oktatást ér¬
demes lenne a mindenkori lemaradó iskolák fejlesztésére koncentráltan végezni. Meg¬
szabható a szükséges kimeneti teljesítmény az egyes iskolatípusokhoz, illetve évfolya¬
mokhoz, és megmérhető a kibocsátás teljesítménye. Ez alapján megtudható, hogy hol
van beavatkozásra szükség, és az oktatáspolitika a mindenkori lemaradó 10-20%-ra
koncentrálhatna. Ezeket az iskolákat kell feljebb hozni oktatási, módszertani segitség¬
gel, szociális munkával, speciális és külön megfizetett tanári segítséggel, ellenőrzéssel.
Mindaddig kell ezt folytatni, míg az iskola el nem éri a meghatározott standardokat.
Aztán ismét meg kell találni a lemaradó 10-20%-ot, és fokozatosan ki lehet alakítani,
hogy a közoktatás mindenütt egyenlő és növekvő esélyeket adjon. Ez a modell működik
Finnországban."§
A vitairat Az új munka készségei és az oktatás előtt álló kihívások című fejezete!" elő¬
ször elméleti reflexiót kíván, mielőtt visszacsatolom a két tanítási nyelvű oktatáshoz.
Csábító lenne azt mondani, hogy egy liberális és egy konzervatív oktatásszemlélet áll
szemben egymással, ami talán igaz is, ha e fogalmakat nem politikai értelemben, ha¬
nem inkább attitűdként értelmezzük. De talán ennél is szerencsésebb úgy fogalmazni,
hogy van egy pragmatikus és egy humanisztikus, elméleti megközelítés. Az előbbi az,
amely újabban tág reklámfelületet kapott, és bekerült a köztudatba. Ennek oka az lehet,
hogy ez a nézet szorosan összefonódik a kormányellenes, ellenzéki, modern oktatáspo¬
79