Stranica 78 [78]
gek (kompetenciák) kialakítására, mint amilyen a problémamegoldási készség. Ha
ugyanis ez nem így lenne, nem alakultak volna ki a mai információs társadalmak bázi¬
sai: a régi rendszerben tanult emberek alkották meg a digitális technikát, az internetet
etc., és meg tudják oldani azokat a mai problémákat, amelyekre korábban azok hiányá¬
ban nem is voltak rákényszerítve. Tehát a mai (hazai és európai) közoktatási rendszer
egy organikus, szerves fejlődés eredménye, amelyet nagyon nehéz rapid módon refor¬
málni. Erre jó példa a 2005-ben hirtelen bevezetett kétszintű, kompetenciaalapú érett¬
ségi. Teljesen átalakult például a történelem érettségi, amelynek alapja az okmagyará¬
zás képessége lett — holott a tanító kollégák még nem ebben a szellemben kaptak tanári
képzést! Tehát az oktatás folyamatosan nem organikus reformoktól szenved, hanem
jelenleg is változóban van. Ez önmagában kérdéses, hogy helyes-e?? Jót tesz-e a köz¬
oktatásnak (általában, illetve a magyarnak), hogy folyamatosan változik, miközben
hozzávetőleg 10-20 éves kifutásra van szükség az eredmények társadalmi hatásainak
mérésére?
, A polgárosodó középosztály és az elit jelentős önerőt szánt a saját és gyerekei oktatá¬
sára. Megteremtette a szegény állami oktatás magasabb színvonalú alternatíváját. Ki¬
alakultak reform pedagógiai [így], elit általános és középiskolák; ezeket ma visszafej¬
leszti az állam." Megnézve a hazai közoktatási rendszert, elitiskolakrol nem feltétlenül
lehet beszélni: vannak természetesen olyan alapítványi intézmények, amelyek kizáró¬
lag tandíjakból élnek, de ezek száma meglehetősen csekély." Ha viszont ,,elitiskola”
alatt a jó nevű budapesti középiskolákat értjük, akkor az , elit" definícióját kell újra¬
gondolnunk: ugyanis tény, hogy ide kerülnek a legjobb tanulmányi eredményekkel
rendelkező végző általános iskolások. Viszont felmerül a kérdés, hogy ezekben az is¬
kolákban: (1) mekkora hozzáadott értéket termelnek a pedagógusok, valóban képzet¬
tebbek-e, jobbak-e, módszertanilag változatosabb eszközökkel rendelkeznek-e, mint
más intézmények tanárai? (2) jobbak-e a tanulás anyagi körülményei, mint más intéz¬
ményekben? (3) Az intézményi rangsorok összeállítását képző mércék (mint az OKTV
helyezések, továbbtanulók aránya, kompetenciamérések eredményei) valóban alkalma¬
sak-e az ,,elitség” mérésére?
Szóval tulajdonképpen mi is az az elitiskola?® Itt egy példaként csak a mérőszámok
problémájára utalok, amely átvezet a hazai két tanítási nyelvű intézmények irányába.
Ezen intézmények ugyanis nem állnak jól a továbbtanulóik számát tekintve, mivel
diákjaik jelentős része külföldön tanul tovább, viszont a továbbtanulási arány számítá¬
sakor csak a hazai felsőoktatásban továbbtanulók számát veszik figyelembe!"
A további kérdés tehát az, hogy a két tanítási nyelvű középiskolák!" a vitacikk szerzője
szerint elitiskoláknak tekinthetők-e? Ugyanis ezen iskolák zöme nem, vagy csak mi¬
nimális tandíjat kér az oda jelentkezőktől, mégis a legalkalmasabb iskolatípus arra,
hogy megfeleljen az új kormányzati rendelkezésnek, miszerint 2020-tól csak középfo¬
ku nyelvvizsga birtokában lehet a felsőoktatásba felvételizni." A két tanítási nyelvű
iskolák rendszere"? nem csak a vitairat szerzőjének cikkéből maradt ki, de lényegében
a (mindenkori) magyar kormányzat gondolkodásából is. Erre álljon itt néhány példa:
78