Oldal 75 [75]
számban lesznek azok, akik egyébként jók, és akikre nagyon nagy szüksége lenne a
magyar tudománynak.
Hogyan értékelhető a hazai tudományos közösség MTA melletti kiállása?
— Borzasztóan nehéz erre válaszolni, mert ha cinikusan fogalmaznék, azt is kérdezhet¬
ném, hogyan értékelhető az MTA kutatóinak kiállása mondjuk az egészségügyi dolgo¬
zók vagy a pedagógusok ügyében? Ez persze nem teljesen jogos, mert több kollégám¬
ról tudom, hogy részt vesz tüntetéseken, a hangját hallatja bizonyos kérdésekben, $zo¬
lidaritást vállal más szakmai csoportokkal. Persze ez kényes kérdés, mert ha egy kutató
állást foglal politikai vagy társadalmi ügyekben, arra az a jellemző válasz, hogy a tu¬
dományos munka nem fér össze a politikával. Szerintem mindennek van köze politiká¬
hoz, én ezt az óvatosságot a politika terepére merészkedéssel kapcsolatban nem gondo¬
lom egészségesnek. Egy társadalomkutató esetében különösen nem.
A magam részéről nagyon is fontosnak tartom, hogy másokért is kiálljunk, de először
mindenkinek saját magáért kell kiállnia. Az igazi baj akkor van, ha már saját magáért
sem képes egy közösség kiállni. Ilyen értelemben fontos és jó következménye az A ka¬
démia körüli vitáknak, hogy a kutatóhálózatban dolgozók között nagyon erős összetar¬
tás alakult ki.
Milyen esélyt lát arra, hogy az egymástól eddig elszigetelt társadalmi és szakmai elé¬
gedetlenségek összekapcsolódnak, láthatóvá téve azt, hogy már nem csak egy-egy
szakpolitikai kérdésről van szó, hanem rendszerszintű problémáról?"
— Úgy látom, hogy minden szakmai csoportban vannak elégedetlenek, köztük egy ki¬
sebb létszámú , kemény mag", van egy érdektelen tömeg, és végül vannak a nagyon
elégedettek — a megosztottság miatt nem fog kialakulni egy kritikus tömeg.
Azt érzem, hogy azok esetében, akik elégedettek a helyzetükkel, gyakran csak pszicho¬
lógiai elégedettségről beszélhetünk. Sokan azt mondják, hogy valójában nem elégedet¬
tek, relatíve mégis azok, mert úgy érzik, hogy a kormány megvédi őket a migránsoktól,
hogy helyreállította a nemzeti önbecsülést, vagy hogy minden más párt rosszabbul
kormányozna. Van olyan ismerősöm, aki kitette a szekrényére a miniszterelnök arcké¬
pét; az ő élete semmiben sem jobb, de boldognak érzi magát attól, hogy van, akit tisz¬
telhet, és — ami nagyon fontos és elképesztően veszedelmes — minden rosszat másra
vetíthet ki. Ha nálunk nem jobb a helyzet, akkor annak bizonyára Brüsszel az oka,
vagy a kommunisták, a liberálisok, a zöldek,a gyikemberek... Az ellenségkép-kreálás
tökéletesen működik azokban a társadalmi csoportokban, amelyeknek egyébként ki¬
mondottan rossz a helyzetük.
Hogy egyszer összekapcsolódnak-e a szakmai és társadalmi elégedetlenségek? Néha
azt gondolom, hogy ez nagyon közel van, aztán pedig úgy érzem, hogy sosem követ¬
kezik be.
2019. 04. 11.
75