Oldal 50 [50]
utáni korrigálandó , rendszerváltás" igényéről, az államiság és a gazdaság új pályá¬
ra állításáról, felzárkózási programról és ennek ,,unortodox” elveiről. Viszont —
hogy rögtön a kötet summázatát tükrözzem — ez nemigen sikeredett az államrend
egésze szempontjából, mert a piaci rendszer kiépülése helyett csak egy rigorózusan
haszonelvű és önérvényű ál-ortodoxia uralkodhatott el, mégpedig a vissza¬
feudalizálódás révén, mely nemhogy nem hordoz modernizációt, de a felzárkózási
programot megtorpanássá változtatta, ezt visszaesésre épített nyerészkedésre, a
feltörekvő kelet-európaiságot pedig a NER hatalmi céljainak primér kiszolgálására
állította be a mindenütt jelenvaló és értelmetlen központosítások automatizmusai¬
val. Gazdasági stabilitás és progresszív célok állnak a kormányzat , történelmi bűn¬
ével" szemben, a világgazdaság kedvező hatásait is csupán az uniós támogatások
mechanizmusainak kisajátításává sikerült , modernizáció" látszatával átformálni, a
klasszikus nyugati piacgazdaság több száz évével az elhamarkodott magángazda¬
godás rövid időszakát sikerült párhuzamba állítani, amiben a progressziónak CSU¬
pán annyi esély jut, amennyit a friss hatalmi elit ideig-óráig saját haszonkulcsával
még kezelni hajlandó...
Mellár egyszerű szerkezetben, áttekinthető folyamatrajzban mutatja be az előzmé¬
nyek hatásait egy történeti folyamat három lépcsős vázlatával, s az útfüggőségi és
elmaradottsági trendeket 1870-ig visszatekintve a bevezető fejezetben a moderni¬
zációs prognózis nemzedékenkénti romlását is tükröző összképet kínálja. Erre az¬
után a második fejezet , félresiklott rendszerváltás"-kérdése épül. Itt a válság és
transzformáció, duális gazdaság és fogyasztási kínálat-visszafogás, alacsony pro¬
duktivitás és működési-szabályozási merevségek (száz év után) újra visszatérő
rendszerét mutatja meg, beleértve a mentális készségek, rugalmatlanságok, haszon¬
elvűségek ,,nem-klasszikus” rendszertipológiáját is. Ösztövér egyszerűsítéssel az öt
nagyobb fejezet (és a kilátások reményeit sejtető befejező felhangolás) közül leg¬
alább négyben ezt a falsul értelmezett vagy erőszakkal-látszatokkal értelmeztetett
modernizációs félreértést ábrázolja — csöppet sem kímélve a belátható trendek mi¬
nőség-nélküliségének, közhaszon-ellenességének, priváthaszon-hangoltságának és
, unortodoxan" felháborító mivoltának kritikai értékelhetőségét, a sarkalatos kérdé¬
sek bírálatának jogosságát. S lehetne ugyan (a GDP-adatoktól vagy bizonyos muta¬
tók ábrázolhatóságától megrettenő) bármiféle olvasói értetlenségre számítani, de
Mellár csöppet sem kíméli az esszé lehetőségei közötti adatközléseket, minősítése¬
ket, pontosságokat, a hatalmi célok és miértek bírálatát, a teljesítmény nélküli , fej¬
Iddéselv” képtelenségének értékelési indokoltságát, a Nemzeti Együttműködés
Rendszerének álstabilitás- és közhasznúság-minősítési elvek szerinti elemzését úgy
kezünkbe adni, hogy ne kelljen minduntalan árindexek, foglalkoztatási egyensúly¬
komponensek, növekedési mutatók derivátumait szemünk elé tolnia, mégis az átte¬
kintés érvényességét hitelesítse velük.
50