Oldal 46 [46]
ködési elvét. Az adott kormányzat felfüggeszti a normális jogrendet, melynek helyére a
politikai döntések kerülnek; ez Magyarországon az A laptörvény elfogadásával formáli¬
san is megtörtént. A migránsválság állandó napirenden tartásával megvalósult az a
kivételes állapot, amelyben a politika bármit megtehet, hiszen mindent magyarázhat a
biztonság fenntartásával.
Érthetetlennek tűnik, hogy az emberek miért szavaznak egy olyan kormányra, amelyik
kihasználja és becsapja őket - ha azonban egyfajta politikai Stockholm-szindrómaként
tekintünk a kérdésre, az rögtön más megvilágításba kerül. A felső középosztálynak
kedvező lépésekkel (az alsóbb társadalmi réteghez tartozók kárára) érdekeltté teszik a
tehetősebbeket, hogy ne akarjanak elérni valódi strukturális változást a társadalomban,
vagyis érdekeltté válnak a jelenlegi politikai irány fenntartásában, amely saját kiváltsá¬
gos helyzetüknek is kulcsa. Ezeket a társadalmi—gazdasági összefüggéseket a baloldal¬
nak is meg kell értenie ahhoz, hogy reális alternatívát nyújthasson mind a középosz¬
tály, mind az alsó osztályok számára, vagyis új kiegyezésre van szükség a két réteg
között.
A baloldalnak meg kell találnia saját kapitalizmuskritikáját ahhoz, hogy az Orbán¬
rendszert — és a más államokban is hasonló populista, nacionalista retorikát folytató
rezsimeket — leválthassa, hiszen a NER a neoliberális kapitalizmussal összhangban
működik. A globális válságokért elsősorban az autoriter kapitalizmus tehető felelőssé,
miközben kiélezi mind a globális, mind a lokális igazságtalanságokat. A kapitalizmus
bukása egy lassú politikai, gazdasági, társadalmi válság lesz, utána pedig egy eddig
ismeretlen rendszer következik. Ezért az ismeretlen rendszerért azonban nehezen tud¬
juk feladni azt a kapitalizmust, amely biztos katasztrófa felé vezeti a világot; olyan
ördögi kör ez, amelyet ismét a Stockholm-szindrómához lehet hasonlítani: a kapitaliz¬
mus kárvallottjai a kapitalista rendszer fennmaradásáért küzdenek.
A hogyan az autoriter kapitalizmuson túl kell jutni, úgy a neoliberális globalizációt is
más útra kell terelni. A globalizációra akaszkodott autoriter kapitalizmus rendszerének
ismeretében joggal tartjuk hazugságnak azt az állítást, hogy a globalizáció demokráci¬
át, jólétet, emberi jogokat, gazdasági fejlettséget exportált a világ többi részébe; való¬
jában egy globális gyarmatbirodalmat alakított ki. A folyamat nyertese, a kapitalizmus
elitje elérte, hogy a középosztály is haszonélvezője lett a rendszernek. Eközben a peri¬
féria és fél-periféria elitje is bekapcsolódott a globális imperializmus által lehetővé tett
kizsákmányolásba — ennek egyik , csúcsteljesítménye" a NER is. A globalizáció első¬
sorban a kapitalista imperializmust globalizálta, amely gyakorlatilag rátapadt a globali¬
zációs folyamatokra. A nnak ellenére tehát, hogy a globalizáció eredendően a demokrá¬
Cia kiterjesztését tűzte ki célul, a ráakaszkodó kapitalizmus miatt, legkésőbb a 21. szá¬
zadra antidemokratikussá vált.
A zsarnoki rezsimek hatékonyabban tudják érvényesíteni a globális elit tőke iránti igé¬
nyét, úgy, hogy az autoriter állam, erős végrehajtó hatalma által kordában tartja a ki¬
zsákmányolt tömeget, miközben a piaci szereplők megkapják a gazdasági előnyöket. A
neoliberális globalizáció tehát tönkretette a nemzetállami szuverenitást, amelyet a ma¬
46