Oldal 45 [45]
2017-2018-as , rabszolgatörvény" elfogadását is kiemeli — ez olyan tüntetéshullámot
eredményezett, ami megmutatta, hogy a magyarok — tekintélyes részének — elege van a
kapitalista érdekeket kiszolgáló, autoriter, ál-nemzeti politikából.
A magyar és az európai közpénzek magánvagyonná formálásával Orbán Viktor kiala¬
kította azt az oligarcha-klientúrát, amely biztosíthatja a hatalomban maradását. A kö¬
zéppontban ő maga és közeli családtagjai, legközelebbi szövetségesei — Tiborcz István,
Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Matolcsy György és Ádám, Garancsi István, Szíjj
László és Hernádi Zsolt — állnak, körülöttük azok a reménybeli új belépők csoporto¬
sulnak, akik bármit megtennének, hogy említésre méltó tagjai lehessenek ennek a kör¬
nek. Érdekes gondolat a szerző részéről, hogy az állam foglyul ejtésének (state capture)
ellentéteként tekint erre a berendezkedésre, hiszen itt a politikai akarat állami eszkö¬
zökkel érvényesül, úgy, hogy az oligarchák versenyeznek a kegyekért és a közpénze¬
kért. A verseny célja egyszerű: önmaguk bebiztosítása úgy, hogy közben a hatalmi
struktúra is fennmaradjon, míg a közérdek teljesen háttérbe szorul. Azáltal, hogy az
oligarchák alvállalkozókat bíznak meg, megvalósul a kapcsolat a piac mélyebben elhe¬
lyezkedő tagjaival is.
A költséges xenofób politika célja a lehető legnagyobb politikai tőke kovácsolása. Az
állami rasszizmussal kapcsolatban a szerző feleleveníti, hogy 2015-ben a Keleti pálya¬
udvaron négy napon át feltartották a Németországba tartó, menekültekkel teli vonato¬
kat — a sajtóban megjelent hírek és képek igazolták az emberekbe táplált félelmet, mi¬
szerint a migránsok elárasztanak majd bennünket. A szerző sorra veszi azokat a mene¬
kült-ellenes politikai lépéseket, amelyeket az Orbán-kormány tett annak érdekében,
hogy saját hatalmát bebetonozza. Ez 2018-ra a Soros György és Brüsszel elleni plakát¬
kampányban csúcsosodott: kialakult egy kompakt összeesküvés-elméletet, mely szerint
Orbán Viktor az egyetlen, aki , végvári kapitányként" megvédheti Magyarországot, sőt
Európát az iszlámmal és a belső ellenségekkel (Soros György, civilek, Brüsszel) szem¬
ben.
A nacionalizmuson túl
A szerző egyenesen fogalmaz, amikor kifejti, hogy elsősorban nem is a kormány naci¬
onalista jellegével van baj, hanem azzal, hogy valójában olyan ál-nacionalistákkal van
dolgunk, akik nem a megoldást keresik a szemmel látható globális problémákra, ha¬
nem hasznot igyekeznek húzni azokból. Leszögezi, hogy a globális válság kezelése
lehetetlen öncélú nemzetállami érdekek mentén, csakis összehangolt cselekvéssel érhe¬
tünk el globális eredményeket. Mindezek felett túl kell tudni lépni mind az ál¬
nacionalisták módszerein, mind pedig a globális kapitalizmusból hasznot húzók érde¬
kein. Ugyanígy a globális kapitalista intézkedések sem jelentenek megoldást, hiszen
ezek a nemzetállamok szuverenitását sértik meg.
A szerző nem — a gyakran tárgyalt — hibrid rendszerként értelmezi az Orbán-rendszert
és a hasonló rezsimeket, hanem egy elhúzódó kivételes állapotként jellemzi azok mű¬
45