Oldal 24 [24]
OCR
megfelelően a törvény alanyainak nem maguk az önkormányzatok tekintendők, hanem a települések lakói, akik közvetlenül vagy közvetve gyakorolják az önkormányzás jogát. A helyi közügyek a törvény szerint , a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak" (4 §). V agyis feladatuk a lakosság igényeinek ellátásában és a jólétükhöz szükséges feltételek megteremtésében és biztosításában áll, így a törvény nemcsak szabályoz, hanem kötelességeket is előír az önkormányzatok és az állampolgárok számára. Állampolgári kötelességként enyhíteni a közösségi terhek viselését öngondoskodás révén, vagyis hozzájárulást a lehetőségeikhez mérten a közösségi tevékenységek ellátásához. E feladatokat a helyi önkormányzat rendeletben meghatározhatja, és be nem tartásuk esetén jogkövetkezményeket is gyakorolhat, vagyis felelősségre vonhatja a lakosokat. Azonban erkölcsi korlátként a jóhiszeműség és a kölcsönös együttműködés figyelembe vételének elve ott lebeg a törvény gyakorlása, érvényesítése során. A helyi önkormányzati feladatokat az Alaptörvény 31. cikkének (1) bekezdése szabályozza, mely leírja, hogy a helyi önkormányzatok a helyi közügyek intézését és a helyi közakarat gyakorlását látják el. Azonban az, hogy pontosan mi tekinthető helyi közügynek, nincs lefektetve a törvényben, így annak tisztázása a törvényhozásra marad. Az Alaptörvény felsorolja azon jogokat, melyeket az önkormányzat elláthat a közügyek gyakorlása közben, így helyi szabályozás kérdése — rendelet és határozat útján — a szervezeti és működési rend meghatározása, a vállalkozási jog, az adókivetési jog vagy más önkormányzatokkal való társulás joga. Azonban az önkormányzati feladatés hatalommegosztásról sem a törvény, sem az Alaptörvény nem rendelkezik. És ezzel eljutottunk egy fontos állomáshoz, melynek feltárása nélkül — az önkormányzatokról lévén szó — nem mehetünk tovább. Ez pedig a decentralizáció-dekoncentráció, valamint a szubszidiaritás elvének kérdése. Az állam hatalommegosztási rendszere két tengely mentén épül fel: a horizontális és a vertikális tengely mentén.? A horizontális tengely a klasszikus hármas hatalommegosztási elv, melyet manapság minden demokratikus berendezkedésű ország alapvető hatalomépítő elemként kezel. A vertikális megosztás az állami hatalom és a feladatok alsóbb szintekkel történő megosztását jelenti. Azonban a vertikális szinten a megosztás nem történhet meg teljes mértékben, ugyanis a törvényhozó hatalom alkotmányozó erejénél fogva módosíthatja a vertikális hatalmi rendszer hierarchikus szervezeteinek jogkörét. Tehát az önkormányzatok esetében mindig meg kell felelni az éppen hatályos törvényi kereteknek, így korlátlan szervezeti jogkörökről nem beszélhetünk egyetlen intézményrendszer esetében sem. A központi és a helyi hatalommegosztás esetében beszélhetünk decentralizált és dekoncentrált modellekről.! A legnagyobb területi önállóság a föderatív jellegű országokban van, ahol az állam külön állami szintű jogosultságot ad a föderatív elemeknek. A mai országok a decentralizáció megvalósítására törekszenek, hiszen az államhatalom megosztása feladatkörök és anyagi terhek atharitását is jelenti, azontúl, hogy ezáltal érvényesül a vertikális hatalommegosztás elve is. Decentralizáció esetén tehát egyaránt létrejön a hatalommegosztás és a munkamegosz24
