Oldal 15 [15]
középpontba állítva vizsgálja a nemzet, nemzetiség, nép fogalmainak formálódását, és
részben ezekhez kapcsolja az , államalkotó" nemzet és a nemzetiségek közti többrétegű
konfliktusrendszer eredőit. Míg ugyanis a , magyar és magyarorosodni akaró politikai
elit" egyértelműen a nemzetállam-építés útjára lépett, addig a nem magyar elitek ,,a
teljes érzelmi elidegenedéstől, az aktív kulturális és politikai párhuzamos sajátnemzet¬
építés gyakorlatán át a status guó-hoz igazodás és az államnemzethez való lassú as-¬
szimilálódás alternatívái közül választottak". (240.)
Fried István a régió nemzetei közötti, konfliktusokkal és meg nem értésekkel terhelt
érintkezések nyelvi lecsapódásaiként értelmezi a közhelyeket. Ezek a nyelvi panelek
megjelenhetnek , a politikai, a nemzetközi stb. jelenségek kurta-furcsa minősítésében
is, a megnevezettek félreértéseket, ellentéteket generálhatnak, s a népképzetekkel, az
"idegen" lebecsülésével, inagológiai téveszmékkel rokonulnak." (182.) A lebecsülés, a
téveszmék és az ezeken alapuló kirekesztés egyik legismertebb esete a tiszaeszlári vér¬
vád. Blutmann László — kötetünkben Kiss Zoltán által ismertetett — Eszlar¬
monográfiájának fő hozadéka ugyan a feltételezett gyilkosság minden eddiginél ponto¬
sabb rekonstrukciója, hasonlóan jelentős azonban, hogy a figyelmet a per kulturális
kontextusára és historiográfiájára irányítja.
Balatonyi Barbara más vonatkozásban, magyar-román viszonylatban elemzi a transz¬
kulturális kapcsolatok természetét. Megállapítása szerint, míg az informális, baráti
együttlétek során gyakran elmosódnak az etnikai és vallási csoportok, identitások kö¬
zötti határok, addig a közösségi rendezvények és az azokhoz kapcsolódó nyilvános
diskurzus szintjén ez a keveredés rejtve marad. Ez utóbbiak ugyanis — mint a gyimes¬
bükki pünküsdi ünnepek mutatják — komoly téttel bírnak: , 4 más-más szempontokból
kisebbségben élő románok, illetve magyarok vallási és nemzeti identitásait óhajtják
erősíteni, továbbá kifejezik jogukat a szülőföldjükhöz, jól láthatóan versenybe is száll¬
nak érte." (203.)
A Kárpát-medencén kívül élő magyar közösségekrő két tanulmányt közöltünk. A finn¬
országi magyar diaszpórával kapcsolatban Jelinkó Árpád arra utal, hogy a magyarok
baráti környezetre és stabil megélhetésre lelhettek Finnországban, és bár számottevő
hazatérési szándéknak nincs jele, az anyaországgal személyes és intézményes szinten
egyaránt eleven kapcsolatot ápolnak. Szintén a civil szervezetek és intézmények szere¬
pére hívja fel a figyelmet a Boglár Lajos és Kovács Katalin által egy brazíliai magyar
diaszpóra körében végzett terepmunka. Abban ugyanis, hogy a néhány száz fős közös¬
peer
elkötelezett munkája mellett kulcsszerepet játszottak az intézményes keretek."
Bár a Kárpát-medence magyar közösségeinek vizsgálatára született, az európai és Eu¬
rópán kívüli magyar diaszpórák kutatására nézve is releváns lehet Gazsó Dániel mód¬
szertani javaslata. A szerző véleménye szerint egy, a közösségek történetét, lokális,
regioánlis, nemzeti és nemzetközi kapcsolatrendszerét is figyelembe vevő interdiszcip¬
lináris antropológiai megközelítés hozzájárul a magyar diaszpórák helyzetének megér¬
téséhez, és elősegíti egy sikeres nemzetpolitika kialakítását.
15