Oldal 11 [11]
OCR
Előszó A Közös dolgaink címmel 2017 nyarán indított projektünk immáron negyedik évébe lépett. Eredeti célkitűzésünknek megfeleően arra törkedtünk, hogy független és semleges fórumot alakítsunk ki tudósok, művészek, civilek és közéleti személyiségek számára, akik egy árnyalt, sokoldalú és felelősségteljes diskurzus irányában keresik Magyarország és Közép-Európa égetően aktuális kérdések megoldását. A platform történetének néhány évnyi távlata már lehetőséget ad egy-egy következtetés megfogalmazására. Jól látható mindenekelőtt, hogy a szerzőket erős kritikai attitűd jellemzi: még a leginkább leíró, elemző tanulmányok olvastán is érezhető a jobbító szándék, legyen szó akár a magyarországi társadalmi rendszerekről, akár a külhoni magyar közösségekről, akár globális politikai folyamatokról. A másik, hogy bár a szerzők ritkán reflektálnak közvetlenül egymás írásaira, a felvetett problémák és a megoldási javaslatok között mégis könnyen felismerhető a mélyebben gyökerező összefüggések keresése, a problémalátás és megoldáskeresés orientációi. Az elmúlt két év során 29 szerző tollából összesen 45 tanulmányt, esszét, recenziót, interjút és képriportot, valamint archív cikket adtunk közre. Az írások legtöbbjét az eredeti közlésnek megfelelően rovatok szerint csoportosítottuk. Kizárólag a Szemle esetében döntöttünk a rovat megbontása mellett, hogy az itt megjelent ismertetéseket és kritikákat szervesebb tamatikai összefüggéseknek megfelelően a többi rovat írásaihoz társítsuk. A cikkeket nem közlésük eredeti időrendi sorrendjében adjuk közre, hanem minden rovat esetében egy gondolati ív, logikai rend kialakítására törekedtünk. Természetesen ezen kívül is számtalan más olvasat és összefüggésrendszer képzelhető el — a továbbiakban ezen olvasatok, értelmezési lehetőségek egyikét vázoljuk fel. A polgári társadalom esélyei Magyarországon A kötetben szereplő írások szerzői meglehetősen sötét képet festenek a magyarországi táradalomfejlődésről, amit az utóbbi tíz év folyamán a Nemzeti Együttműködés Rendszere fémjelzett. A legáltalánosabb szemléleti kereteket A. Gergely András nagy ívű tanulmánya vázolja fel, amely a NER társadalompolitikáját a posztkolonialista irodalom fogalmisága alapján öngyarmatosításként, belső gyarmatosításként értelmezi.! Ennek a folyamatnak útjelzői egyfelől a mélyülő társadalmi törésvonalak, másfelől az egyes társadalmi intézményekben jelentkező válságtünetek. Az egyik legsúlyosabb össztársadalmi gondot a mélyülő szciális válság jelenti. A műhelyteremtő Kovách Imre szerkesztésében megjelent — 4. Gergely András által recenzált — kötetek a társadalmi integráció problémáira, az egyenlőtlenségek újratermelődésére, sőt felerősödésére hívják fel a figyelmet." Minden bizonnyal a cigányság alkotja a 11
