Stranica 202 [202]
A Metropolitan Football Club tanulmánya
Egyre inkább eredményorientáltabb világunkban nap mint nap
ezt halljuk: ,tanuljuk a hibáinkból!" De mit jelent ez pontosan?
Miért? Hogyan? És mi az a hiba egyáltalán?
A hiba szótári jelentése: kifogásolandó eredmény, tett avagy
tökéletlenség egy dologban. Hiszen milyen az ügyetlen ember?
Hibát hibára halmoz. A jelenséghez tehát mindenki érezhető tá¬
volságtartással viszonyul, a hibákat jobb elkerülni, és akkor sok
időt megspórolhatunk — gondoljuk. A hibázás a tanulási folya¬
mat során megengedhető baklövés, ugyanakkor egy profi arról
ismerszik meg, hogy (látszólag) sohasem vét hibát.
Az ember a tökéletességre törekszik abban amit csinál. A lehe¬
tő legjobbat akarjuk kihozni az adott helyzetből, legyen szó az
esti vacsora elkészítéséről vagy akár egy fényképről. Amikor
valaki fényképezőgépet vesz a kezébe, a fejében van már egy
általános szabályrendszer, amit figyelembe véve igyekszik a le¬
hető legjobban elkészíteni egy képet.
Áttekintés
Általában véve bármilyen témáról beszélünk, mindig egy kon¬
szenzus által határozzuk meg, hogy az adott területen mit tar¬
tunk hibának. Ezeket általában negatív, kerülendő eseteknek
tituláljuk. Mielőtt bővebben elmélyülnénk a hibáról való gondol¬
kodásban, előbb nézzünk meg két kérdést:
a) Ki ne dobná ki a (szelektív) kukába a már kiolvasott, eseten¬
ként a kávésbögre talpával összenyomdázott, a táskában ösz¬
szegyűrődött újságot?! b) Mit lehet tenni egy megrongálódott
fémalkatrésszel? A kérdésre adott válaszok az alábbi képeknél
találhatók.
A ready-madek-hez, kinetikus szobrokhoz és egyéb avantgarde
installációkhoz gyakran használnak fel szemetet, funkciójukat
vesztett tárgyakat, a fogyasztói társadalom és a tömegterme¬
lés maradékait. Talán az ilyen kontextusváltás — hogy hétköz¬
napi tárgyakat emelünk be művészetet reprezentáló térbe — elő¬
legezte meg, hogy másképp gondolkodjunk.
Hiba a fotóban
Pixelesedés, kromatikus aberráció, dekomponáltság, poszte¬
rizálódás... a fotográfiában technikai értelemben az ilyen - a
gép szerkezetéből és annak szakszerűtlen használatából adó¬
dó - képi jelenségeket tekintjük hibának. Ezek megint csak egy
egyezmény alapján válogatott értékek.
Látszólag egyszerű feladatnak tűnik adott képekre rásütni a
"hibás" jelzőt, de valójában nincs is olyan könnyű dolgunk. Pon¬
tosan mit nevezünk hibásnak, ahhoz előbb definiálnunk kell a
helyes képet. Hogyan tehetjük ezt meg? Ha egy helységben
magas az egy négyzetmérre eső fotográfusok száma - tehát
kutatásunk alanya egy hozzáértő közeg - feltehetjük ezt a
megosztó kérdést: Mi a helyes kép? Bizton állíthatjuk, hogy
számtalan különféle megoldás fog érkezni a felvetett problé¬
mára. (És a tökéletes képről még nem is beszéltünk!) Abban
megegyezhetünk, hogy a ,helyes" fotó egy esztétikai és techni¬
kai szempontrendszer szabályait betartó képződmény. Viszont
a kép tartalmáról még nem esett szó. Lehet egy fotó helyesen
exponált, szépen komponált, de még mindig elképzelhető, hogy
etikai szabályokat hág át maga a kép elkészülésének gesztusa
vagy annak tartalma.
Ez nem egy hiba
Richard Hamilton - Just what is it that makes
todayss homes so different, so appealing?, kollázs,
26x 25 cm, Kunsthalle Tubingen 1956
104 - TRIPONT FOTO VIDEO MAGAZIN - 2017 / 2.